Aprókák

112 old. magyar nyelvű, másolati példány, egykorú másolat, aláírás és pecsét nélkül. Későbbi bejegyzések is más kéztől.

(Urbarium) Conscriptio. Nova inquisitio címen, amelyet Báthory Erzsébet grófnő parancsára készítettek.

Parlag, tájszólással parrag v. pallag, miveletlen és nem használt mezőföld, főképen szántóföld. Az ugartól abban különbözik, hogy az csak egy évig marad vetetlenül, de ezen idő alatt is rendszeres mivelésben részesül, mig a P. több évig is miveletlenül és vetetlenül marad s legfeljebb legelőül szolgál.

A DUNÁNTÚLI ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS
EGYHÁZKERÜLET MEGBIZÁSÁBÓL

PAYR SÁNDOR,
A M. KIR. ERZSÉBET EGYETEM EVANG. HITTUDOMÁNYI KARÁN
AZ EGYHÁZTÖRTÉNET TANÁRA.

Győrffy, Loránthffy és Porkoláb családok is. Az Ajkayak nemzedékrendjén is van egy Babay s a Berzsenyiek családfáján is egy bobai Lorántffy leány. Első lelkésze 1608-ban Maróthy Menyhért volt. Belusi Pál (Belusinus) nevű lelkészét Kis Bertalan püspök Sopronlövőn 1631. okt. 22. Dobronai Gábor ölbői lelkésszel együtt avatta fel. Belusi Pál 1646. Kisgörbőn volt lelkész. Jánosházának ugyanekkor 1646. Albini Fejér Márton volt a lelkésze, akit 1634. Kenyéribe avattak fel s még 1651-ben is itt Bobán találjuk. Musay püspök 1661. évi jegyzékében Kocs-Boba egyesült gyülekezetet említ és már 1658-ban Pápai Istvánt Kocsra (Vasm.) avatta fel. Bobát a jegyzőkönyv itt nem említi. Kocs tehát legalább is egyenlőrangú volt Bobával. Kocson a parragi dűlőben (a Parraghyak elpusztult faluja helyén)

Rózsaparlag: P: „Neve eredete onnan véleményeztetik, minthogy régi monda szerint ott, a’ hol jelenleg a’ község ál, egy parlagon lévö terület állott elhagyottan, tövisek — illetöleg vad rózsákkal tele”. — Szirmay (II, 326): „Ró’sa elc nevét Parlaghy Ró’si leányzótól vette, kinek Ferencz nevÊ attyának Váradon Zápolya János parantsolatjából feje vétetvén, bánattyába hajadon korában meghólt”. A FNESz. (II, 427) véleménye az utótaggal kapcsolatban megegyezik a leírtakkal (beleértve a román Prilog-ot is), az elõtag magyarázatakor is gondolt mind köznévi, mind a tulajdonnév eredeztetésre.

Kurbély György veszprémi püspök az 1815 és 1817 közötti 3 esztendőben canonica visitatio formájában végiglátogatta egyházmegyéjét, minden esztendőben egy-egy politikai vármegyéhez tartozó részét: azaz Veszprémet, Zalát és Somogyot. A látogatást előkészítő püspöki intézkedés rendelte el, hogy a plébánosok könyvjegyzék formájában összeírást készítsenek külön a plébániai könyvtár és külön saját könyvanyaguk állományáról. Az összesen 210 plébániát számláló egyházmegye 22 szerzetesi plébániájára a püspöki rendelkezés nem terjed ki, 21-nek a könyvjegyzéke pedig nem maradt fenn; a meglevő 167 plébániai, illetve plébánosi könyvtár könyvlajstromának anyagát dolgozta fel statisztikailag és elemezte nyelvileg, tartalmilag Hermann Egyed jászóvári premontrei kanonok és Éberhardt Béla piarista szerzetes. Elemzésük szerint az összeírt 14.698 könyvből 7167 a plébániai könyvtárak, 7531 pedig a plébánosi magánkönyvtárak állományában volt. 60 plébánián 100 kötet feletti a könyvek száma, s közülük néhány jelentékenyebb könyvanyaggal rendelkezett: pl. a somlóvásárhelyi 144, a kéthelyi 145, a bezerédi 159, a veszprémi 275, a felsőőrsi 284, a kapornaki pedig 299 művel. Az egyházmegye plébánosainak magánkönyvtárai közül kiemelkedett Ruszek József keszthelyi apátplébánosé, a kor ismert írójáé, aki 15 éven át veszprémi teológiai tanár is volt, kb. 1200 kötetével; továbbá Horváth János kanonoké, aki szintén jelentékeny író és az első magyar nyelvű egyházi folyóirat, az Egyházi Értekezések és Tudósítások alapítója; ő főleg tudományos munkákat gyűjtött és 24 német nyelvű filozófiai és teológiai folyóiratra fizetett elő, s halála évében, 1835-ben - mint székesfehérvári püspök - már kb. 10.000 kötettel rendelkezett. E két kiemelkedő gyűjtemény mellett számos vidéki plébánosnak volt még jelentékeny magánkönyvtára, köztük azoknak, akik korábban mint teológiai tanárok működtek, vagy a püspökségen, Veszprémben teljesítettek egyházi szolgálatot: így pl. Tomor János marcali plébános (187 mű kb. 350 kötetben, felerészben teológiai, felerészben szépirodalmi munkák), vagy Waldstein Ferenc attalai esperes (kb. 200 kötet, köztük sok népszerű orvosi munka), továbbá azoknak, akik az egyházi szemináriumokat II. József alatt felváltó ún. generális szemináriumokban kaptak janzenista, jozefinista, sőt racionalista szellemű teológiai képzést és ösztönzést további önművelésükre: így pl. Pethő Imre bakonyszentlászlói plébános (151 könyv; teológiai tankönyvek mellett gazdag gyűjtemény a kor magyar szépirodalmából), Liszits József kiskomáromi plébános (144 mű), Boross Ferenc ugodi plébános és Materényi Gábor csóti prépost (kb. 180-180 mű), vagy Nemes Parragh László göllei plébános (320 mű, kb. 750 kötetben).

29 éve halt meg

Somogyvári Rudolf

1916. november 30. Budapest-1976. szeptember 27. Budapest

Életrajza:

Adatok:

Életútja részletesebben

A község története a honfoglalásig nyúlik vissza. Korabinszky szerint Nisza (Nysa) vagy Nesza, túlnyomóan katolikusokkal lakott, termékeny határral bíró Nógrád vármegyei település. Nézsával kapcsolatos eddig ismert legkorábbi írásos oklevelekből kiderül, hogy a XIV-XV. század környékén a Nézsai (de Nysa) család birtokolja. Mátyás király Nézsai László hűtlen magatartása miatt elkobozza birtokait, és először 1467-ben Rozgonyi János tárnokmesternek és Rajnald székelyispánnak, majd később 1474-ben Parlagi Györgynek adományozza.

Kállay-család

(nagy-kállói), egyike a legrégibb-ősmagyar családoknak, mely Szabolcs vármegyében a család nevét s predikátumát adó nagy-kállói s egyéb ottani birtokait, minden oklevél emlékezetén tul, valószinüleg az eredeti első foglalás óta birja. Mint a család levéltárában fekvő régi oklevelek bizonyítják, eredetét a 108 magyar ősnemesség egyikéből, a Balog-Semjén (Bolok-Simian) nemből veszi. Oklevélileg ismert törzse az említett ősnemzettségbeli Ubul, ki II. Endre király korában élt a XIII. sz. elején. Ennek fiaitól származtak le azok a K. nevet viselő harcos vitézek s megyei tisztviselők, fő- és alispánok, országgyülési követek, kik századokon keresztül szerepeltek Szabolcs vármegyében, s összeházasodtak és rokonságba léptek a tiszavidéki s erdélyi mágnás- és nemes-családok nagy részével; ketten közülök, ugyanis IV. István 1419. s I. Ferenc 1549. egy-egy Báthory Annát is vettek feleségül, s midőn tulságosan elszaporodtak, magából a család kebeléből is választottak maguknak házastársakat.. I. Pál állítólag együtt tanult Erdélyben Hunyady Mátyással, s későbben Mátyás király kamarása volt, s vitézül és saját költségén harcolt Jajca ostrománál s több más helyen is; minnek jutalmául 1464. Parlagi Györgygyel s némely K. rokonaival, harcos társaival együtt, a rác deszpotáktól hűtlenség címén elvett szolnokvármegyei nagy birtokot, Mezőturt kapta királyi adományul, melyet a család adományos része a legújabb időkig osztatlan állapotban birt. A XVII. sz. első felében élt II. Ferencnek leánya volt Susánna, Kemény János, utóbb erdélyi fejedelemnek neje.

A Kállai családról szóló könyv szerint, a családunkból vett egyik tagjuk, a volt miniszterelnök őse, feleséget.

Dr. Ódor Imre - "Nemesi társadalom a török hódoltság
utáni Baranyában"

A törökök kiűzése után bicsérden magukat nemesnek valló
családok pereskedni kezdtek korábbi jogaik visszaállítá-
sáért. "A falu, és a környező települések lakossága
számontartotta, hogy a Barits, Gáspár, Kaszás, Keresztes,
Nagy, Parragh, Sebők, Tóth, Vőgye családok nemesi vérből
származnak."

A község közigazgatása a mindenkori országos rendszernek megfelelő felépítésű volt. Így a község vezetését a második világháborút megelőzően a bíró, másodbíró, jegyző, segédjegyző és esküdtek látták el. Az adatok sajnos teljességükben már nem lelhetők fel, a rendelkezésre állókat az alábbi táblázat tartalmazza:

Időszak	Bíró	Másodbíró	Jegyző	Segédjegyző
1920 - 1930	Herbeck János	nincs adat	Parragh Iván	Sass József
1930 - 1940	Holtz György	Herbeck Jakab	Réti János	Sass József
1940 - 1949	Straubert Péter Schiller József Herbeck Sebő	nincs adat nincs adat Schiller József	Hammer József Duzsi Imre Duzsi Imre	nincs adat nincs adat Bomba Gyula

Volt ennek a városkának egy erdeje. Nem valami nagy, nem valami sötét rengeteg, de erdő.

Méghozzá olyan erdő, amely nem sok városnak volt akkoriban. Ugyanis ennek az erdőnek a közepén volt egy tó. Úgy hívták, Parragh-tó

A paloznaki szõlõhegyen - zömében - birtokos vidékiek élénk adásvételt folytattak paloznaki szõleikkel. Egy 1720-ban kötött szerzõdés szerint: „... Én Kútszeghi Kata - Bencsik... özvegye - tudatom mindazokkal az kiket illet, hogy ... Paloznaki hegyen lévõ két hold szõlõmet - hatvanegy magyar forintokon eladom örök áron a Weszprémben lakozó Petróczy Jánosnak és feleségének Bodó Katának, fiainak Pálnak, Józsefnek, leányának Katának, és az ezek után mind a két ágon leendõknek - olyan formán, hogy õk sem én, sem ivadékaimtól semmi módon ne háborgattas-sanak. Ezen szõlõnek szomszédja földszélrül az Erdõ, alszélrül Parragh János szõleje..." Megjegyzendõ, hogy ez a szerzõdés az elsõ magyar nyelven írott okmány Paloznak esetében.

"A Kocs-Bobai régi temetőben, ahol egykor a Vadas Ülés másként Bucsfalva helység létezett, a vadászüllési templomnak csak a gödre van meg. Ez a templom az 1890-es években roskadozva ugyan, de még tető alatt állt s roppant hasonlóságával a pórdömölki romra emlékeztetett. Feltétlenül Ősrégi, a Mindenszentek tiszteletére a középkorban keletkezett, mikor a rég eltűnt Parragi, Teke, Bekefa, Üllőfa, Sziget s a ma is létező Boba, Kocs közös egyháza. Vadászüllésnek a XVI. Század végén történt elpusztulása után Kocs, Boba, Izsákfalva lakóinak szolgált istenházául, mégpedig az 1730-as évekig az evangélikusoknak, azóta pedig a katolikusoknak."

1416. augusztus 15.: ZsO. V. 2206. Zágrábi ispánok: Sándor fia Miklós és Parlagi Benedek. Engel:

Magyarország világi archontológiája, I. 259. Az is elképzelhető, hogy vicebánja, Füzesdi Domo-

kos fia Péter járt el nevében, mint már többször albáni kinevezése óta (1416. május 4.). Engel: Ma-

gyarország világi archontológiája, I. 20.; 1416. augusztus 25.: DL 103463.

Lasquedany: DRTA VII. 249.; dominus Laskay David: Zichy, XII. 107. (Ugyanez a forrás egy má-

sik dominus Laskayt is említ, ez feltehetően sólyomkői Szántói Lack Jakab, Dávid bátyja, királynéi

ajtónállómester, volt erdélyi vajda. A DRTA szerint: „Lasque Jacobjadis de Vaida”. DRTA, VII. 249.

Parlag . (Parrag.) Parlag. (1400: Kismart. llt. 14. K. 359.) Parlagh. (1468: Körmendi llt. Misc. Németujv. . . . n. 21.) Parragh. Perrag. (1476: U. o. Himfyana, n. 570., 1483: Muz. llt. és Szombath. kápt. házi llt. Lad. 2. f. 7. n. 22., 1485: Körmendi llt. Major. I. 36. 41.) Köznemesi (mint látszik vasmegyei) birtok volt s tán a megye éké. határvidékén feküdt.

Főtisztelendő^* Atyaságod levelére – miszerint járjunk közbe néhai Trewtl Miklós bizonyos birtokainak megszerzése érdekében – azért kívánunk válaszolni, mert még úgy vélheti Főtisztelendőséged, hogy nem más okból, csupán hanyagságból mulasztottuk el Főtisztelendő Atyaságod iránti kötelezettségünket.

Tudja meg tehát Főtisztelendőséged: meggyőződésünk szerint még most is rendelkezünk régi befolyásunkkal Felséges Urunk előtt, és tapasztalatunk szerint a király úr továbbra is jóindulattal van Főtisztelendő Atyaságod iránt, s ennek alapján méltán úgy vélhetjük, hogy ha előbb cselekedhettünk volna, ki tudtuk volna eszközölni a dolgot. Csakhogy már hat nappal leveled ideérkezése előtt peres ítélet formáját öltötte a dolog, mégpedig a szekcsői Hercegh urak^* javára, akik összeszövetkezvén Parlagi^* Györggyel és Kállói Pállal^*, sebtiben megszerezték maguknak az erről szóló királyi okiratot. Amikor ezt megmutatták nekünk, magunk is szerfölött megdöbbentünk a fiatalember váratlan s szinte hihetetlen halálán; de ennek folytán nem tudtunk, s nem is lehetett mást tenni, mint meghajolnunk a királyi parancs előtt.

Meg kívántuk ismertetni Főtisztelendőségedet az ügy történetével, nehogy – mind mondottuk – valamiképp bennünket hibáztass a gonosz véletlen helyett.

Földrajzi tájszótár

Összeállította:

Maácz Endre

alezredes

Parlag, pallag, parrag műveletlen föld, kaszáló, rét

UC 75 : 18

Kállay-család