Egyéb adatok

Parlagi ’település Abaúj vm. középső részén, Gönctől Ny-ra, a jánoki uradalom tartozéka volt’ 1302/390, 1302>398, 1307>398, 1321>398, 1323/ 390, 1323>398, *1325: Parlagy, de, p., t. (Gy. 1: 129, Anjou-Oklt. 1: 158/ 271, 2: 119/263, 7: 111/233, 9: 278/ 514)."

. A Szapolyai testvérek politikai karrierjét eleinte nagyban akadályozták a Perényiek és a Parlagiak, akik összesen három várat (Terebes, Füzér, Boldogkő) birtokoltak és jelentős tisztégeket viseltek az udvarban, így például Parlagi László, ki budai királyi udvarbíró volt. A Parlagiak hatalmát viszont nagyban meggyengítették a Szapolyaiak, mikor megszerezték a tiszai átkelőhelynél a révvámot.

A család második várát, Tállyát 1461-ben kapta meg a királytól 15000 forintért, majd rövid időre zálogul megszerezte a Perényiektől Szepes várát és Nagyida várának felét, valamint más Perényi-birtokokat, mellyel nagyban meggyengítette a család helyzetét az udvarban.

Regéc vára 1460 és 1461 között Upori László királyi kapitány irányítása alatt állt, melyet 1464-ig Szapolyai Imre megkapott zálogul. A család hatalmi növekedésének bizonyítéka az, mikor 1464 februárjában Imre a család várainak élére saját familiárisait állította.

"Rácz Zoltán építész, ......... A Debreceni Városszépítô Egyesület alapító tagja, személyének és lelkes barátainak tulajdonít-ható az Árpád-kori parlagi templomrom öntevékenyfeltárása,.............."

"Parlaghy Márton nyugalmazott katonai orvos elnökletével megalakul a város első sportegyesülete, a Korcsolyázó Egylet."

"…………Szent-István király oltára a hasonnevű kápol-nában. 1364-ben volt szőleje a váradi hegyen, Nagy Péter budai éneklő- s váradi kanonok szőlejének szomszéd-ságában.^{^[1]}^[71]

Szent-Imre herczeg oltára szintén a hasonnevű kápolnában. 1349-ből János igazgatója ismeretes; 1357-ből szintén János, talán az előbbeni; 1477-ből pedig Benedek, ki Honthokai Miklóssal, királyi emberrel egyetemben be akará iktatni Szent-Péter-Szege és több bihar-vármegyei birtokokba Szilágyi Erzsébetet, de ellentmondának Parlaghy Péter váradi kanonok s a Rozgonyiak.^{^[2]}^[72]"

"HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE
IRTA SZEDERKÉNYI NÁNDOR
II. kötetSzolnok város a mohácsi vész után, mint szintén Pálóczy-birtok, nevezetes versenytárgyul maradt az egymással szemben álló pártbeliek kezében. 1528- nov. 5-én Ferdinand koronázásán, a megye főispánja Hadnyczer Vitus még jelen volt, s 1530. aug. 5-én kelt donatióval, Ferdinand király Szolnokot Choron Andrásnak adományozta; 1) de azután nem sokára János király hatalma alá jutott Szolnok, a ki ezt a már akkor nevezetes tiszai révvel, ugy Csász és Köre hevesmegyei, szintén Pálóczy birtokokkal, a Pathochy testvéreket mint Choron örökösöket kitiltván a jogtalan birtoklásból, Verbőczy István és Imre fiának adományozta, s 1537-ben a budai káptalan a tényleges birtoklásba nevezetteket be is vezette - mint ezt már ismertettük. A Dobó testvérek azonban 1539-ben a váradi káptalan előtt, mint a pálóczy-javak törvényes örökösei, valamint a többi, ugy ezen idegen birtoklás ellen is óvást emeltek, s attól Verbőczyt eltiltották. A Dobó testvérek azonban jogaikat itt sem voltak képesek érvényesiteni. Verbőczy Imre, István fijának halálával 1561-ben Ferdinand adomány levele alapján, Verbőczy unokáját, Henyey Miklós nejét Dombay Annát vezette be a birtokba az egri káptalan. mely ellen 1565-ben Horváth György és János és Parlaghy György a káptalan előtt tiltakozva, jegyzökönyvet vétettek fel.

http://rocskoali.freeweb.hu/boda.ht /ml levágtam, kifelé mutató link nem lehet, aki megakatja nézni az eredeti honlapot, a cím után írja! : ml /

CSEKE vagy CSEGETELKE (Chjeketheleke). Józsa Szentgyörgy és Zelemér határán emelkedő hatalmas Csegehalom környékére tehetjük. Az itt lévő szántóföldeket erőszakosan elfoglalták, ezért Zeleméry Mihály 1489-ben bepanaszolta az országbírónál testvéreit, Parlaghy Antalnét - Z. Márta - és Cseri Miklósnét - Z. Erzsébet -.

Asszonyvására

A honfoglalást követoen az Érmelléken a Dunántúlról érkezo Gutkeled nemzetség telepszik meg. Székelyhíd és Asszonyvására között a Hont Pázmányok kaptak kisebb birtokokat. Az Érmellék részeinek legjava nem került kiosztásra, megmaradt királyi birtoknak, ezek között is fontos helyet kaptak a királynoi tulajdont képezo falvak: Asszonyvására, Szalacs, Bogyoszló, Vasad és Piskolt.

Asszonyvására régi neve történelmi feljegyzés szerint Boldog-Asszony-Vására volt, de ismert az Asszonyharcz névváltozat is. A reformáció térhódításával azonban a Boldog jelzo lassan elkopott. Nevét vásáráról, illetve királyno-birtokosától kapta.

A Boldogasszonyról elnevezett települések legjava a -falva utótagot kapta, elofordultak még a -telke, -(egy)háza formák is. A -vására utótag egyedülálló Asszonyvására esetében, elotagként viszont szerepelt a Fejér megyei Vásárboldogasszony templom illetve település nevében.

Asszonyvására legkorábbi ismert adata egy többszörösen átírt oklevélbol származik 1203/1342/1356/1477 évekbol, melyben de Foro Reginae-ként említik, alanyesetben Forum Reginae, azaz "a királyné vására". Ez a latin településnév az alán eredetu asszony szavunknak az Árpád-korban szokásos "úrno, fejedelemno, királyné" jelentését mutatja.

Minden Asszony- elemu efféle korai helységnevek, mint Asszonyfalva, Asszonylaka, Asszonynépe, Asszonytelek, Asszonypataka stb. keletkezésük idején királynéi birtoklással voltak kapcsolatosak.

Vámja révén Asszonyvására a 13. században a vidék egyik legértékesebb községe, úgyhogy a király, amikor a bihari, békési és zarándi vásárvámokat a váradi egyháznak adta, az ittenit továbbra is magának tartotta.

Asszonyvására neve a történelem folyamán a következoképpen alakult, míg elnyerte mai alakját: 1203 Forum Reginae; 1268 Ahsunwasara; 1272-1290 Azanvasara; 1335-1337 sacerdos de villa Assumhari (=Assunvasari); 1357 Azunvasara; 1435 Azzonvasara; 1692 Aszszony Vásár / Alzson Vassary; 1774 Aszszony-Vására; 1828 Asszony Vására; 1851 Asszonyvására.

Hajdan a község nem a mostani helyén, hanem a Székelyhídra vezeto országút két oldalán, az úgynevezett Puszta-helyen feküdt. 1241-ben a tatárjárás idején elpusztult.

A hagyomány szerint a lakosság megmaradt része a mocsarak közt és az Aggpincék táján talált menedéket.

Rövid ideig a falu a Kopasz-helyen is élt, amíg a premontrei prépostság ki nem sajátította magának a helyet. A török pusztítás miatt is a falu a mai völgykatlanba húzódott.

Az új falut a mai helyén: terra Ahsunvasara-t 1268-ben építették fel.

A 14. században egyházának lelkészét már említik a pápai tizedjegyzékek. 1335-ben és 1337-ben papja csak 4-4 garas pápai tizedet fizetett, ami az akkori viszonyok között közepes nagyságú falut jelentett. A Bihar-megyei átlag abban az idoben kb. 10 garas volt.

IV. László király is idozött ezen a helyen, itt adta ki azt az oklevelet, amelyben Dorogfi Miklóst, Diószeg urát hutlennek nyilvánította.

1436-ban Blasi és Fekete magyar személynevekkel találkozhatunk. A ránkmaradt jobbágynévsorok azonban azt tanúsítják, hogy lakói mindig is magyarok voltak.

1461-ben az Adam, Achady, Bartha, Bodogh, Chokaly, Domby, Fanckikay, Feyer, Fekethe, Kerekes, Keresy, Koly, Magas, Pap, Parlaghy, Zabop. Zewch, Zenay magyar eredetu, illetve a Braxe, Fistulator, Mod, Pastor, Sutor, Thoth bizonytalan eredetu személynevekkel találkozunk.

A református egyház anyakönyvi feljegyzései szerint a reformáció már a mohácsi vész (1526) után terjedni kezdett. Elso ismert lelkésze Török Bálint 1536-ból, aki Debrecenben és Asszonyvására környékén terjesztette a reformációt. Valószínuleg ekkortól kezdve 1550-ig alakulhatott meg az eklézsia. A református iskola is még ebben a században szervezodhetett. 1552-ben megszunik a katolikus plébánia, s csak 1784-ben alakul újjá.

DL 88716

Kelt: 1474-03-16

Kiadó: MÁTYÁS 1 KIRÁLY

Régi jelzet: Q 67 / 45 M 274
Fennmaradási forma: Átírás 1486
Nyelv: Latin

Regeszta: Mátyás király Parlag-i György szolgálatainak jutalmául adja 5.000 forintban zálogba: Chew várát (Nógrád m) Nera és Kezeg (Nógrád m), Garlan, Ratholth, Zwd, Wyfalw és Sydo (Pest m) tartozékaival együtt. - Regeszta forrása: OL regeszta - H.A

Kurbély György veszprémi püspök az 1815 és 1817 közötti 3 esztendőben canonica visitatio formájában végiglátogatta egyházmegyéjét, minden esztendőben egy-egy politikai vármegyéhez tartozó részét: azaz Veszprémet, Zalát és Somogyot. A látogatást előkészítő püspöki intézkedés rendelte el, hogy a plébánosok könyvjegyzék formájában összeírást készítsenek külön a plébániai könyvtár és külön saját könyvanyaguk állományáról. Az összesen 210 plébániát számláló egyházmegye 22 szerzetesi plébániájára a püspöki rendelkezés nem terjed ki, 21-nek a könyvjegyzéke pedig nem maradt fenn; a meglevő 167 plébániai, illetve plébánosi könyvtár könyvlajstromának anyagát dolgozta fel statisztikailag és elemezte nyelvileg, tartalmilag Hermann Egyed jászóvári premontrei kanonok és Éberhardt Béla piarista szerzetes. Elemzésük szerint az összeírt 14.698 könyvből 7167 a plébániai könyvtárak, 7531 pedig a plébánosi magánkönyvtárak állományában volt. 60 plébánián 100 kötet feletti a könyvek száma, s közülük néhány jelentékenyebb könyvanyaggal rendelkezett: pl. a somlóvásárhelyi 144, a kéthelyi 145, a bezerédi 159, a veszprémi 275, a felsőőrsi 284, a kapornaki pedig 299 művel. Az egyházmegye plébánosainak magánkönyvtárai közül kiemelkedett Ruszek József keszthelyi apátplébánosé, a kor ismert írójáé, aki 15 éven át veszprémi teológiai tanár is volt, kb. 1200 kötetével; továbbá Horváth János kanonoké, aki szintén jelentékeny író és az első magyar nyelvű egyházi folyóirat, az Egyházi Értekezések és Tudósítások alapítója; ő főleg tudományos munkákat gyűjtött és 24 német nyelvű filozófiai és teológiai folyóiratra fizetett elő, s halála évében, 1835-ben - mint székesfehérvári püspök - már kb. 10.000 kötettel rendelkezett. E két kiemelkedő gyűjtemény mellett számos vidéki plébánosnak volt még jelentékeny magánkönyvtára, köztük azoknak, akik korábban mint teológiai tanárok működtek, vagy a püspökségen, Veszprémben teljesítettek egyházi szolgálatot: így pl. Tomor János marcali plébános (187 mű kb. 350 kötetben, felerészben teológiai, felerészben szépirodalmi munkák), vagy Waldstein Ferenc attalai esperes (kb. 200 kötet, köztük sok népszerű orvosi munka), továbbá azoknak, akik az egyházi szemináriumokat II. József alatt felváltó ún. generális szemináriumokban kaptak janzenista, jozefinista, sőt racionalista szellemű teológiai képzést és ösztönzést további önművelésükre: így pl. Pethő Imre bakonyszentlászlói plébános (151 könyv; teológiai tankönyvek mellett gazdag gyűjtemény a kor magyar szépirodalmából), Liszits József kiskomáromi plébános (144 mű), Boross Ferenc ugodi plébános és Materényi Gábor csóti prépost (kb. 180-180 mű), vagy Nemes Parragh László göllei plébános (320 mű, kb. 750 kötetben).

Halimba, Veszprém m.: plébánia a veszprémi egyhm. sümegi esp. ker-ében. - 1329: Helimba. Tp-át 1332 e. Szt Kozma és Damján tit. sztelték. A törökök 1545 e. elfoglalták. 1744: alapították újra. Mai Nagyboldogasszony tp-a 1898: épült, org-ját (1/5 m/r) 1901: Peppert Nándor építette, 1948: az Angster gyár átépítette. Harangjait 1955: (207 és 55 kg) Szlezák Ráfáel öntötte. - Filiái 1992: Határvölgy, Szőc. - Plébánosai: Szalonkai János, 1747: Blaskovics Pál, 1750: Horváth Ferenc, 1751: Szekfű József, 1753: Nagy Mihály, 1760: Parragi Imre, 1766: Adorján Mihály, 1770: Henyei Pál, 1779: Reindl József, 1781: Milkovits József, 1810: Palaczki Pál, 1814: Pap Varga Mihály, 1826: Kuliffai Pál, 1828: Bertalan Ferenc, 1831: Svastics Károly, 1832: Hiesz Mátyás, 1840: Udvardi Márton, 1845: Huppán György, 1881: Szekér László, 1916: Stagl Ernő, 1927: Koronczay István, 1930: Barasics Sándor, 1931: Baumann János, 1943: Halász János, 1947: Szalai Miklós, 1957: Szokolai Bernardin OFM, 1971: Burucs László, 1980: Markos Antal OP, 1987: Simon János. - Lakói 1840: 512 r.k., 39 izr., 57 egyéb vall., össz. 608; 1910: 613 r.k., 3 ev., 6 ref., 20 izr., össz. 642; 1940: 598 r.k., 15 ev., 4 ref., 7 izr., össz. 624; 1944/45: malenkij robotra hurcoltak 31 ffit, 8 nőt; 1983: 307 r.k., össz. 479; 1990: össz. 1076. - 1948: r.k. népisk-jában 154 tanuló. **

Parlagi (Parragi) cs. Miklós 1482-ben és 1485-ben a megye alispánja. (L. Parlag helys. idéz.)