DL 16709

 Kelt: 1468-09-15

 Kiadó: BORSOD MEGYE

 Régi jelzet: Q 311 / 729 20

Fennmaradási forma: Eredeti

Pecsét: Hátlapon 05

Regeszta: Parlagh-i György Borsod megye ispánja és a szolgabírák miután ítéletlevelük értelmében Serke-i Lóránt fia György Kaza-i Kakas Miklós özvegye Katalin ellenében saját személyében letette az esküt arra, hogy ő Balahth-i Pálért és Keecz-i Benedekért Katalinnal szemben 15 aranyforintért nem vállalat kezességet felmentik a kereset alól. Erdeti, papíron. Hátlapján 5 gyürüspecsét nyomával. NRA. f. 729. n. 20. /feria quinta post f. nativitatis Marie./

Zsigmond király 1416-os angliai kísérete

1416. szeptember 7.: ZsO. V. 2267.

218

1416. augusztus 15.: ZsO. V. 2206. Zágrábi ispánok: Sándor fia Miklós és Parlagi Benedek. Engel:Magyarország világi archontológiája

DF 213818

Kelt: 1459-06-29

Kiadó: PARLAGI PÁL DIÓSGYÕRI KAPITÁNY

HORVÁT PÁL DIÓSGYÕRI KAPITÁNY

Parlagi (Parragi) cs. Miklós 1482-ben és 1485-ben a megye alispánja. (L. Parlag helys. idéz.)

DF 234360

Kelt: 1461-00-00

Kiadó: PARLAGI PÁL MÁRAMAROSI ISPÁN
Régi jelzet: U 435 / 1400 295
Fennmaradási forma: Eredeti
Pecsét: 0

Parlaghy Pál máramarosi ispán 1428. 1469.

Regeszta: Parlagi Pál Szatmár vármegye ispánja

/Két oklevél, egy szám/

DL 39573

Kelt: 1450-04-09
KeltHely: Csenger Szatmár m

Kiadó: SZATMÁR MEGYE

Regeszta: Szatmármegye elõtt id. Jánosi Kántor László rokonai nevében is eltiltja Császári Balázst, Istvánt és Lászlót a Dershez tartozó szántók és erdõ használatától.- Hátlapján 4 gyûrûspecsét nyoma.

Regeszta: Parlagi Pál Szatmár vármegye ispánja és négy szolgabírája a Jarmi-i Benedek által megejtett vizsgálat alapján igazolják, hogy Bátori István fia András ifj. Dersi Cantor Lászlónak egy Kontus István nevû jobbágyát "non habita licentia, neque iusto terragio deposito, aliis etiam debitis minime persolutis" éjnek idején Bátorra vitte és nem hajlandó visszaadni. Eredeti, papíron, hátlapján öt gyûrûs zárópecsét nyomaival. C. No. 115. Chenger. - Regeszta forrása: Publikált regeszta (Fekete Nagy Antal): LK 9 (1931) 93
 

DL 56972

Kelt: 1438-08-14

Kiadó: ALBERT KIRÁLY

Régi jelzet: Q 86 / 173
Fennmaradási forma: Átírás 1438

- Kijelölt királyi emberek: Myxe-i Kristóf és János fia: Miklós, Parlagh-i János és Ferenc, Zygeth-i Soldos Balázs. Átírta

DL 70653

Kelt: 1369-12-21

Kiadó: IMRE ERDÉLYI VAJDA

hogy Parlagh-i Péter vajdai ember

DL 56972

Kelt: 1438-08-14

 Kiadó: ALBERT KIRÁLY

Kijelölt királyi emberek: Myxe-i Kristóf és János fia: Miklós, Parlagh-i János és Ferenc

DL 86747

Kelt: 1514-11-06

Kiadó: SZENTGYÖRGYI PÉTER ORSZÁGBÍRÓ

 Az ügyben eljáró bírák: nobilium Saswar-i György és János, Palagh-i Tamás, Hwzth-i

DL 23009

Kelt:ㄠㄵ

 1518-03-13

Kiadó: UNG MEGYE

 Palag-i Benedek szolgabíró

DL 13847

 Kelt: 1445-05-06U

Kiadó: HÉDERVÁRI LŐRINC NÁDOR

 Kilelölt nádori emberek: Dyonisus Zamocha, vel Barla de Palagh,

"mint Zsigmond királyunk két, egy napon 1419. Március 19-én kelt levele melyek egyikében többekkel egyetemben/ utasítja Bartholomeus de paraghy homo regius-t/ királyi embert/ - Kozmagenchh-i Kachor Mikló özvegyének utasítására történt birtokháborítás ügyében kelt, ugyanezen napon rendeli ki a királytöbb társával, bartholomeus de paraghy-t /1/ több, szintén cozmagiench-i nemesek panaszának kivizsgálására, melyet az Azzonfalua-ibán fiának, s ennek fiának hatalmaskodása miatt tettek."

Az ispán (megyésispán) eredetileg a megyék élére állított királyi tisztségviselõ. Az 1290:3 tc. szerint csak nemes ember tölthette be ezt a tisztséget. A középkorban a megyésispánságok jelentõs részét országos vagy udvari fõméltóságok viselték. A megyésispánt a király nevezte ki meghatározatlan idõre. A XIV. század közepéig authentikus pecséttel rendelkezett, és az ország bárói közé számították. A megyésispánok fõispán elnevezése csak a XVI. század elejétõl vált általánossá. A fõispán a középkorban a király elõtt tette le esküjét. A XVI. századtól a vármegyék megkövetelték, hogy az eskütétel elõttük történjen. II. József idejében (1785-1790) szünetelt a fõispáni állás, helyette királyi biztosok töltötték be a tisztséget. A XIX-XX. században többször is változtattak a tisztség tartalmán, de fõ funkciói megmaradtak: a fõispán az állam képviselõje volt a törvényhatósági közigazgatásban, akit ekkor már a belügyminiszter elõterjesztésére az uralkodó nevezett ki, és a törvényhatósági közigazgatásban a fõispán volt a törvényhatósági közgyûlések elnöke. A tisztséget 1950-ben megszüntették.

Az alispán a megyésispán, illetve a fõispán – azzal magánjogi viszonyban álló – helyettese, a megyei hierarchiában az utána következõ tisztviselõ. Kezdetben csak bíráskodási funkcióiban helyettesítette az ispánt. Az alispán (vicecomes) elnevezés a XIV. században vált általánossá. Kinevezése a megyésispán joga volt, aki többnyire familiárisi szerzõdésben kikötött feltételek mellett tetszése szerinti idõre alkalmazta. Az 1291:4 tc. tiltotta meg a nem nemesek kinevezését erre a tisztségre. A XIV. század végére már az alispán elnökölt a megyei törvényszékeken, gyakran helyettesítette urát, a megyésispánt a közgyûléseken. Számuk nem volt meghatározva, rendszerint egy-kettõ, de néha három-négy is lehetett. Mátyás uralkodásának idejére (1458-1490) válik jellemzõvé az a késõbbiekben meghonosodott gyakorlat, hogy a megyebeli nemesség befolyással bírt az alispán megválasztására. 1504-ben rendelték el, hogy az alispánt a vármegyei nemesség megegyezésével nevezze ki a fõispán, majd az 1548:70. tc. kimondta, hogy az alispánt a vármegye nemessége válassza. Ettõl kezdve az alispán volt a vármegyei közigazgatás feje, aki mint a vármegye közönsége által hat évre választott legfõbb tisztviselõ már nem volt a fõispánnak alárendelve, hanem önállóan intézte a megyei közigazgatást. Számuk továbbra is általában kettõ, ritkábban három volt. Bár a XIX. század második felétõl a XX. század közepéig terjedõ idõszakban a vármegyei hivatalok jelentõsége csökkent, az alispánok a közigazgatás fejeiként komoly hatással voltak a megyék közéletére, és mint Somogyban is tapasztalhattuk, az alispánok sokoldalú tevékenysége és lokálpatriotizmusa meghatározta megyénk arculatát, fejlõdését.