KUSALYI JAKCSI LÁSZLÓ (XV.század)

– A középkori színes históriákközül is kiemelkedik Zsigmond király udvari vitézének, az „ország bárói”egyikének esete, életének egy különlegesepizódja: őt az uralkodó számunkra ismeretlen, de bizonyára hasznos szolgálataiért,esetleg csak pusztán politikai, illetve anyagi meggondolásból megajándékozta az Adria három  gyöngyszemével: Brač, Hvar és Korčula szigetével. Történt pedig ez 1417–18 között, azaz csaknem 600 évvel ezelőtt. Emberünket a horvát történetírás Ladislav Jakču od Kušalja néven tartja számon.

A magyar főnemes Dalmácia helytartójává („komesar Dalmacije”) való kinevezésének tényét már a múlt századba n„kibányászták” a levéltárak mélységéből. A történelmi tanulmányokat is író geológus, Mednyánszky Dénes és az írásait olaszul közlő dalmát történész, Jakov, illetve Giacomo Boglić idézte fel „Curvola, Lesina és Brazza grófjának”

emlékét, de részletesebben az előbbieket is kiegészítve,

Tardy Lajos, „a történelem magánnyomozója” foglalkozott vele olvasmányos, A dalmát szigetek magyar kormányzója (1417– 1418) című tárcájában, amely egyik gyűjteményes kötetében is megjelent (Régi hírünk a világban, 1979). A világ négy sarkából leszüretelt „édes gyümölcsöket”rakta ezzel egy kosárba, illetve a könyv fedelei közé. „Bárhova vetődik a filosz, mindenütt megtalálja a magyar emlékeket” – közölte ezzel kapcsolatban Tardy Lajos. A három levendula- és fügeillatú szigetre az idő tájt két adriai városállam vetett szemet: Velence és Dubrovnik. Az önkormányzatukat, ősi szabadságjogaikat féltékenyen őrző szigetlakók, akik 1150 táján már önálló püspökségbe tömörültek, a két rossz közül egy harmadikat, a messzebbiket választották: Zsigmond király oltalmát kérték, s évi adófizetésre is kötelezték magukat. Jóllehet az uralkodó egy szorult pillanatában az ugyancsak neki adózó Dubrovniknak ígérte a három szigetet, sőt ideiglenesen birtokba is helyezte a városállamot, de nem csinált nagyobb gondot abból, hogy korábbi döntését megmásítja, s hűséges emberét ültesse a kormányzói székbe, illetve a szigetek birtokába.„Hogy miként kormányozta Jakcsi László a szigeteket – írja Tardy Lajos –,arra nincsenek adataink.” Valószínűleg a három dalmát szigetnek Jakcsi részére történt adományozása nem cél, csupán eszköz volt arra, hogy a magyar vitéz minél könnyebben hajthassa végre a királytól kapott megbízatást: a szigetek visszavételét Dubrovniktól, és a dubrovniki adó behajtását. Zsigmond politikájába beleillett, hogy a három szigeten népszerűségre akart szert tenni. Jakcsi László, a dézsmával felbatyuzva, már 1418 folyamán elhagyta „pönkösdi királyságát”, s hazatért. A mediterráni kiruccanás után a levéltári források még csak egyszer említik nevét 1430-ban egy birtokvásárlás kapcsán. Ahogy előbukkant, úgy el is tűnt a középkor homályában