A szomotori templomra készített fel lírások

1Klobusiczky Pálnak s Parlagi Erzsébetnek,

Akik fundálói voltak ez ép letnek,

Adassék Istent l kegyelem s idvesség,

 E szent háznak pedig állandó békesség.

2 Zétényi Klobusiczky Pált s

Parlagi Erzsébetet Áldjad, keresztyén!

Szomotor, adj nékik tiszteletet;

Mert felép lt e szent egyház, e hív pár k ltségével

A tizenkilencedik száz els esztendejével.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

 

Országos Széchenyi Könyvtár

 

 

 

1876–1885 · / · MAGYAR HÍRLAPOK ÉS FOLYÓIRATOK

 

 

o.sz.l.

 

1873. Kecskemét. (Kecskemét.) Társadalmi, ismerettterjesztõ és szépirodalmi hetilap. IV–XIII. évf. 1876–1885. szerk. elõbb Szüts Ferencz, 1879-ben Dallóti (Német) Ödön, 1880-ban Németh Dániel, 1881-ben Kovács Pál, 1882-ben Parragh Gedeon, Kada Elek, ifj. Bagi László, 1883-tól Kovács László, 1885-ben Bódogh Lajos; kiadó-tul. elõbb Szüts F., 1879-ben Dalloti (Németh) Ö., 1880-ban Spitzer József és fia, 1881-tõl Kovács Pál, 1884-ben Szilády László, 1885-ben Balogh Lajos. Megj. elõbb het. 1-szer, 1884-ben het. 2-szer, 1885-ben het. 1-szer. Ára egy évre elõbb 5,-, 1884-ben 6,-, 1885-ben ismét 5,–.

 

 

 

   

 

 

 

1712–1860/III

 

 

o.sz.k.

 

Parragh László. Hatodik beszéd avagy Sz. Mihály havának 28. 1816. esztendõben életének 73. boldogúl ki-multt Mélt. Ladányi gróf Schmidegg László urnak ditsõ emlékezete, mellyet Nagy-Berki mezzõ városban 1816. eszt. karácsony havának 16. az õ végsõ halotti tisztelletekor mondott. (4-r. 23 l.) Budán, 1818. A kir. magyar universitás bet. E.

 

 

 

 

 

 

O.Széchenyi Könyvtár

 

 

 

 

Parragh László,

 

 

 róm. kath. plébános Göllén (Somogym.), hol 1839 táján halt meg; igali kerületi alesperes, Somogy és Tolna vármegyék táblabírája is volt.

 

  Munkája: Az Úrban boldogul kimult mélt. ladányi gróf Schmidegg László urnak õ cs. kir. felsége val. kamarásának több vármegye tábla birájának ditsõ emlékezete, mellyet nagy-berki mezõ városban t. n. Somogy vármegyében 1816. eszt. karácson havának 16. napján az õ végsõ halotti tiszteletekor hirdetett. Buda, 1818. (4rét kiadásban ugyanez: Hatodik beszéd... cz. U. ott, 1818.).

 

 

Petrik Bibliogr.

 

 

 

 

Schematismus Cleri Weszprimiensis 1838. és a budapesti egyetemi könyvtár példányáról.

 

 

 

Levelestár

 

 

LEVELESTÁR
PARRAGH János SZÁSZ Károlyhoz, a püspökhöz
1861-1899
2 db

 

 

 
1863. meghalt Lisznyai Damó Kálmán költõ, Nógrád vármegyei táblabíró. Lisznyai Damó Kálmán, dalköltõ, szül. Herencsényben (Nógrád) 1823 okt. 13., megh. Budán 1863 febr. 12. Apja táblai jegyzõ, késõbb táblabíró, ki üres óráiban maga is verselgetett. Nógrádban lakott, palóc földön, de székely elei a Háromszékbõl, Lisznyóból szakadtak Magyarországra. Anyját már egy éves korában elvesztette. Elemi és középiskoláit Losoncon végezte, felsõbb tanulmányait Pozsonyban és Eperjesen; az utóbbi helyen Sárossy Gyulával és Kerényi Frigyessel kötött barátságot. 1843.-ban jelen volt a pozsonyi országgyûlésen, mint Kubinyi Ferenc kiskövete. Ügyvédi vizsgát tett s aljegyzõ, majd bíró lett a nógrádi kir. táblánál. A megyegyûléseken gyakran szónokolt tüzes honszeretettel, keletiesen virágos nyelven. 1848. a pesti ifjúságnak egyik kedveltje volt és ünnepi szónoka. Résztvett a szabadságharcban; a világosi fegyverletétel után egy osztrák ezredbe sorozták s 22 hónapig szolgált Olaszországban, Tirolban és Schleswig-Holsteinban. Irodalmi mûködését a Mátray Honmûvészében kezdte, de figyelmet csak az Athenaeumban megjelent Szivemhez c. költeményével keltett 1840. Ezután számos verset irt az akkori lapokba. 1846. jelent meg elsõ gyûjteménye, a Tavaszi dalok (Pest 1847), egy fiatalos és szabálytalan fantázia merész vonásaival, melyek sokban emlékeztettek Petõfire. Legnagyobb hatást Palóc dalok c. gyûjteménye tette 1851., melynek II. bõvített kiadása (Pest 1852) 6000 példányban jelent meg. E kötettel az elõbbi évtizedben felkarolt népies elemet specializálta, a lírának mintegy palóc stíljét akarta megalkotni; motívumait, képeit a palóc nép eszmekörébõl vette, a palóc észjárást utánozta és palóc tájszavakkal rakta meg stílusát. De az utánzás inkább csak külsõségekben, cifrálkodásban sikerült, L. nem a palóc nép szellemét, hanem a maga különös és önkényes leleményeit adja, melyekben a kedély elevensége leleményeit adja, melyekben a kedély elevensége és a képzeletnek kedves játéka is meglep itt-ott, de annál több a bizarr gondolat, túlságos népieskedés, a zavaros szerkezet és puszta szóvirág. Az õ hatására indult meg az 50-es években az a vicinális népies költészet (Szelestey stb.), mely tájnyelvi sajátosságokkal akart hatni, s amelyet Erdélyi János „kelmeiség”-nek nevezett. L. termékeny múzsája egymásután lépett elõ verses gyûjteményeivel, melyeknek jórészt cifra címe a tartalmat is jellemzi: Madarak pajtása (Pest 1856); Új palócdalok (u. o. 1858); Dalzongora (1858). Mindezekben nincs mûvészi fejlõdés, aminthogy L. egész költõi pályáján nincs. Pályája kezdetén Bajza intette nagyobb mûgondra, de a külsõ formában mindig pongyola maradt, sõt a pongyolaságban némi eredetiséget látott, mint az akkori fiatalabb költõk többnyire. Innen majd minden költeménye rögtönzésnek tûnik fel. Számos darabját meg is zenésítették s külön füzetekben forogtak közkézen: L. két dala (Pest 1860); Nemzeti kördal (161); A szerednyei bor (1861); Garibaldi nótája (1861); Parragh-csárda (1862) stb. Verseibõl egy gyûjteményt Kertbeny németül adott ki (Gedichte, München). Thales Bernhard pedig számos darabját franciára fordította.

(A Pallas Nagy Lexikona.)

Február 14.:

 

 

 

Parragh János,

 

 

 ev. ref. alesperes-lelkész, szül. 1817-ben Szegszárdon (Tolnamegye); tanulmányait Gyönkön kezdte s Kecskeméten végezte, azután Nagy-Dorogon (Tolnam.) tanítóskodott. 1845-ben lelkészszé avatták és különbözõ helyeken eleinte mint segéd-, majd mint rendes lelkész mûködött; végre 1850-ben Nagy-Szokolyon (Tolnam.) lett lelkész, hol 1868. aug. 9. meghalt.

 

Czikkei, beszédei a Fördõs Lajos által szerkesztett Különféle viszonyokra vonatkozó Papi Dolgozatok cz. gyûjteményben (1852., 1856., 1858. Uj. F. 1860.) és ugyanattól Papi Dolgozatok Gyászesetekre (1855., 1864–65.); munkatársa volt egyebek közt a Prot. Egyh. és Isk. Lapnak, saját neve és Sinai Miklós junior álnévvel.

 

 

 

 

Parragh László,

 

 

 róm. kath. plébános Göllén (Somogym.), hol 1839 táján halt meg; igali kerületi alesperes, Somogy és Tolna vármegyék táblabírája is volt.

 

Munkája: Az Úrban boldogul kimult mélt. ladányi gróf Schmidegg László urnak õ cs. kir. felsége val. kamarásának több vármegye tábla birájának ditsõ emlékezete, mellyet nagy-berki mezõ városban t. n. Somogy vármegyében 1816. eszt. karácson havának 16. napján az õ végsõ halotti tiszteletekor hirdetett. Buda, 1818. (4rét kiadásban ugyanez: Hatodik beszéd... cz. U. ott, 1818.).

 

Petrik Bibliogr.

 

 

Schematismus Cleri Weszprimiensis 1838. és a budapesti egyetemi könyvtár példányáról.

 

 

Fondjegyzék · / · Fond 89 Perczel Mór · / · II.

89/107
Parragh Gábor
Perczel Mórhoz
1 db.

 

Parragh Gábor,

 

 

 

 

 az országos mintapincze felügyelõje, 1848–49-es honvéd. Az 50-es és 60-as évek hazafias törekvéseinek számos emlékezete fûzõdik az õ nevéhez; a régi idõk egyik legnépszerûbb alakja volt. A híres Parragh-csárda annak idején gyûlhelye volt több híres férfiúnak és a csárda «Csiga» nevû helyisége a nemzeti fejlõdés és a haladás történetében jelentõséggel bír. A 40-es években Vörösmarty, Garay, Vahot S., Megyery, Egressy G., id. Lendvay és Lisznyay K. ott vetették meg alapját a «Nemzeti kör»-öknek. P. mûvelt férfiú volt. Iskoláit Pápán az ev. ref. fõgymnasiumban végezte s 14 évi iskolai pályája alatt mindig kitüntette magát jeles tehetségei által. A pápai magyar képzõtársulatnak egyik alapítója volt és õ szerzett Petõfinek nevelõséget, mikor ez a katonai pályáról lelépett. Tanárai az iskolai énekkar nagyjává és a nyelvésziskola rendes tanárává nevezték ki. Késõbb kir. táblai jegyzõ s belügyminiszteri hivatalnok volt. A szabadságharczban mint huszár vett részt. Õ volt az elsõ honvéd, ki az osztrákok Budapestrõl való kivonulása után a fõvárosba belovagolt. Az 50. és 60. években, mikor már megvolt az õ híres borcsarnoka, melyrõl Lisznyay Kálmán Parragh-csárda cz. dithyrambot írt, lelkesedéssel buzgólkodott a nemzeti ügyek érdekében; a magyar dalcsarnoknak valóságos fentartója volt. A komló-kertnek a 60-as években õ alatta volt szép napjai az õ visszavonulásával tüntek le. Kiváló érdemei vannak a magyar borászat fejlesztése körül, különösen a balatonvidéki borok népszerûsítésén buzgólkodott. Boraival elõször a londoni világkiállításon keltett nagyobb feltünést. Egy idõben virágzó borüzlete volt Berlinben. Halála elõtt néhány évvel az országos mintapincze felügyelõje lett; ép a minta-pinczében szélütés érte s a kórházba szállították, mire némiképen felépült, azonban egészségét nem nyerte vissza. Meghalt 1885. jún. 25. Budapesten.

 

Czikkei a Gazdasági Lapokban (1857. Utasítás a bortermesztés és kezelése körül, 1858. Bizományi borügynökségem és annak tervbe vett czélja, 1861. A magyar borok értékesitése Londonban, A szüretrõl, 1863. Szõlõszetünk és borászatunk érdekében, Válasz a tokaj-hegyaljai bormívelõ egyesülethez, 1867. Szõlõszetünk és borászatunk érdekében); a Szõlõszeti és Borászati Közleményekben (1857. Gyakorlati módja a házi fogyasztásra szánt bor kezelésének, Vadkert és vidéke); a Falusi Gazdában (1859. A karfás szõlõmívelésrõl tartani való szõlõfürtök megszedésérõl és eltartásáról); a Nép Ujságban (1860. Szõlõmívelési hónaptár); a Székesfejérvári Borász-Csarnokban (1863. A borkészítésrõl, borkezelésrõl); a Kertész Gazdában (1865. A magyar borok Stettinben); a Szõlõszet és Borászatban (1866. Szép napja a «Zrinyi»-nek); a Borászati Füzetekben (III. 1871. Körirata); a Borászati Lapoknak 1858-tól rendes munkatársa volt.
Munkái:
1. A szõlõmivelésrõl és borkezelésrõl. Tüzetesen a borkészítésrõl és borkezelésrõl. Szõlõbirtokosok, szõlõfelügyelõk, borkezelõk, borkereskedõk, pinczemesterek, pinczemunkások sat. számára, kik e fontos ipar és élvezettermény által érdekelve vannak. Pest, 1860–63. Két füzet. Két tábla rajzzal. (2. kiadás: A borkészítésrõl és borkezelésrõl cz. U. ott, 1871. Egy tábla rajzzal).
2. Borászatunk bajai a közéletben és közforgalomban. Bpest, 1878. (Kivonat a Közvélemény 180. számából).
Kiadta a Szõlõszet és Borászat cz. hetilapot 1866. jan. 7-tõl júl 1-ig, összesen 26 számát Pesten.

 

 

1950 után beszerzett kötetes kéziratok · / · P–Ph

o.sz.k.

 

Quart. Hung. 3426.
Szerzõ: PARRAGH LÁSZLÓ.
Cím: A Tekénetetes Nemes Somogy Vármegyei Nemzeti Papság Polgári Jussainak Védelmezése: Werbõczi [Verbõczy István] I. Része 2. Czikkelyének Magyarázattya szerént.
Hely: Gölle. — Idõ: 1820.
Jelleg: Egykorú kézirat. (Autogr.)
Terjedelem: 18. f.
Méret: 275×220 mm.
Birtokos: Poss.: Zirci apátság könyvtára; OSzK 1954/57.
Tárgyszó: Papság, katolikus, 19. sz.
Egyháztörténet, katolikus, magyar, 19. sz.
Verbõczy István.
Somogy megye.

 

 

 

 

Mezõ Dániel,

 

 

 ev. ref. lelkész; 1833-ban a pápai ev. ref. fõiskola önképzõkörének pénztárnoka volt; késõbb lelkész lett Tapolczafõn (Veszprénm.), hol 1887. szept. 5. meghalt életének 79., lelkészségének 50. évében.

 

 
Czikke a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1847. Protestáns nézet az elsõ római pápáról).
Munkája: Jubileiumi hálaünnep nt. és tudós Parragh Péter lelkész urnak papi szent hivatala 50 éves betöltésével 1861. okt. 7. Tartatott Kupon (Veszrpémm.) a helvét hitv. egyházközség szentegyházában. Pest.
Regeszta: Buda. Peren-i Imre Abaujmegye (Abawawariensis) örökös ispánja nádor (et iudex Comanorum) és Ulászló király mostani távollétében királyi helytartó meghagyja a fehérvári keresztesek konventjének, hogy Lewa-i Zsigmond panasza tárgyában, mely szerint Ennyngh-i Thewrewk Imer nándorfehérvári (Nándor Albensis) bán bácsmegyei (Bachiensi) Thelek mezõvárosi udvarbírája: Rapach-i, másképp Kwrthews-i uruk megbízásából Kys István, Hathwyw Imre, Toth Ambrus, Kys Mihály és Dekan Barnabás prediális familiárisaival és Kanthor Bálint, kis (parvus) Jakab, Frank Balázs, Frank Pál, Bodragy János, Peyo Balázs, Toth István, Sandor Márton, Lesew Imre, Kis (parvus) István, Kokas Fábián, Zekernyes János Thelek-i, Syle Domokos, Benechy János, Beneczy Benedek, Pechy Pál, Zabo Mihály, Racz János, Racz Illés, Forys Péter, Nagh Szilveszter, Laka Bertalan, Kis (parvus) Balázs, Mono Máté, Forys Gergely, Forys Jakab, Mihály deák, Gazdag Fábián, Pál Orbán, Zywes, Kalachw János, Isthwan, Nemes Fábián, Chyho András, Kis (parvus) Gergely, Warga János, Fyas Imre, Toth Fabian, Dako Imre, Kis (parvus) Lukács, Kamanczy Pál, Nemeth Bálint, Toth Mihály, Toth Máté, Nemeth Máté, Toth János, Syle Mihály, Dekan György, Kovach István, Zabo Gál, Kamas György, Fekethe Máté, Thoka Fábián, Walkay Gergely, Walkay Péter, Kalacho Máté, Domo Péter, Zayka Bertalan, Toth János, Dorys Máté, Bwday László, Kewmywes László, Horwath György, Bwday Máté, Thewser György, Gany Péter, Sede Mihály, Bamba Pál, Balog Ágoston, Fanaag György, Zywos Ambrus, Galambos Dénes, Hegedws Mihály, Zabó Máté, Farkas Miklós, Bakachy Lukács, Farkas Ambrus, Baka Imre, Baka Mihály, Wyder Illés, Márton kovács; Santha Máté, Danocz Mihály, Molnár Lõrinc, Kathena Máté, Horwath Tamás, Myle Bertalan, Zablya Pál, Rado György, Toth Máté, Forys Demeter, Sándor, Zabo Antal, Bwday János, Kis (parvus) Mihály, Pachyr-i, Abraham Tamás, Walkay Fülöp, Weres Demeter, Abran Márton, Imre deák, Kozma Pál, Borda Bertalan, Thezeg Balázs, Parrag Lukács, Toth Ambrus, Kerezthes Bálint, Kenyeres Fábián, Chykay Lukács, Nagh Jakab, Kis (parvus) Demeter, Warga Bálint, Zantho Máté, Pakay Ferenc, Benech Balázs, Karachon Orbán, Karachon Márton, Imre kovács, Jozan Imre, Borda Mihály, Benech Benedek, Bela Demeter, Iwelthew Pál, Naghfalwy Péter, Zeles Kelemen, Bela György, Kyskozma Pál és Kozma Demeter Okor-i bácsmegyei jobbágyaival az õ Wanna-i jobbágyától Zabo Egyedtõl több lovat elvettek és Thelek-re hajtották, 40 forint kárt okozva, majd amikor Zabo Egyed napszámosát (mercenarius) a lovak végett Thelek-re küldötte, attól 2 forint 22 dénárt érõ ruháját elvették, Nagharanyan-i Welez Balázs és Therek István, Atheryan-i László, Kemend-i Gergely, Kakath-i István, Agard-i Miklós, Paska-i Thorma MÁté nádori emberek valamelyike vizsgálatot tartva idézze meg az alpereseket az idézés 32. napján. Datum Bude, feria sexta proxima ante festum beate Catherine virginis et martiris, anno Domini millesimo quingentesimo nono. Átírja a fehérvári keresztesek konventje 1510. január 8. � Regeszta forrása: OL regeszta (FNA, Borsa)
 

1712–1860/III

o.sz.k.

 

Parragh Gábor. A szõlõmûvelésrõl és borkezelésrõl. 1. füz. (8-r. IV és 121 l.) Pest, 1860. Ny. Boldini R. 1.- E. M.

 

 

 

1712–1860/II

O,Sz.k.

 

Közlemények, Szõlõszeti és borászati –. Tudomány s gyakorlati tapasztaláson alapult hasznos utasítások, értekezések s statisztikai adatok. A szõlõmivelés borkezelés, pinczegazdászat és borkereskedés érdekei elõmozdítására s emelésére hazánk több jeles szakirója közremüködésével szerkeszti s kiadja Gyürky Antal. I. folyam. 6 füzetben. (n. 8-r. 2 lev., 362 l. és 3 lev.) Pesten, 1857. Ny. Emich Gusztáv. 2.30 p. M.
Tartalma:
Értekezések Entz Ferenc, Balásházy János, Ferenczi István, Plachy Ferenc, Parragh Gábor, Pászthory János, Molnár, Török, Munkácsy Miklós, Havas József, Boros József, Szabó Dávid, Körmendy Dániel és névtelenektõl és vegyes apró közlemények.
Folytatása "Borászati lapok" címe alatt jelent meg. Ld. ott.