Enyingi Török Bálint okmánytára

A bevezetést írta és a forrásokat közzéteszi
Bessenyei József

 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT
Budapest 1994

A kötet a Nyitott Társadalom Alapítvány
és a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával készült.

 

 

I. ENYINGI TÖRÖK BÁLINT ÉLETÚTJA

A TÖRÖK CSALÁD FELEMELKEDÉSE

A Török család eredetét csak a legutóbbi idők kutatásai tisztázták.1 A család őse bakonaki Horváth Pál volt, akinek három gyermekéről tudunk. Nevük: pati Török László, keményfalvi (Török) György, s a középső, Török Ambrus, aki kezdetben szintén a keményfalvi előnevet használta.

A dunántúli eredetű nemesi család a Mátyás király uralkodása alatti társadalmi mozgások idején emelkedett ki az ismeretlenségből és a szegénységből.2 A felemelkedés egyik útja ebben a korban a főnemesi, bárói családoknál vállalt szolgálat volt. A Török család esetében sem történt ez másképp. Török Ambrus - Bálint nagyapja - az Ujlakyaknál, az ország egyik leggazdagabb családjánál kezdte pályáját,3 amelyet a Kanizsayaknál folytatott,4 s végül 1462-ben Mátyás király szolgálatába lépett.5

Török Ambrus - Úgy tűnik - rendkívül tehetséges, és rátermett egyéniség volt. A királyi szolgálatban katonai és gazdasági jellegű tisztségeket viselt: Sopron vármegye főispánja, soproni kapitány volt, és diplomáciai téren is tevékenykedett6 1468-ban a budai vár udvarbírói tisztét töltötte be, ahol a királyi udvartartás ellátása mellett az összes királyi uradalom igazgatása is hatáskörébe tartozott. Az ott szerzett tapasztalatokat dúsan kamatoztatta Ujlaky Miklós körébe visszatérve, amikor Ujlakyt Mátyás bosnyák királlyá tette. Török Ambrus ekkor a jajcai vár udvarbírójaként, budai mintára szervezte meg Bosznia pénzügyi igazgatását.7 1479-ben Ujlaky halála után visszatért Mátyás szolgálatába, aki ekkor szörényi bánná nevezte ki.8

A szolgálat mellett a Török-család társadalmi felemelkedését Ambrus jó házasságai is elősegítették. Először Vityai Castellanus Veronikát vezette oltárhoz, majd annak halála után az igen vagyonos Antimus János leányát, Ilonát vette el.9 Birtokait mindkét házasságával, de más módon is tetemesen gyarapította: ő szerezte meg Enyinget, amely ezután a család nemesi előnevét adta.10

A tekintélyes nagyságúra felszaporodott birtokállomány következtében a család rangja is megnövekedett, erre vall a Mátyás királytól kapott címeres levél is, amely Budán kelt, 1481. XI. 26-án.11 Ez az oklevél két fiúról tesz említést: Imre és a fiatalon elhunyt Benedek neve szerepel benne. Más forrásokból Török Ambrus három leányáról is tudunk.12 Lucia, Krisztina és Ilona férjhezadásával a család rokonai közé fontos emberek kerültek: Lucia férje Héderváry Ferenc, a későbbi nándorfehérvári bán, Ilonáé Sulyok István lett, ebből a házasságból származtak Török Bálint későbbi gyámjai. Mindkét család tagjai sok szálon kötődtek Török Bálinthoz is. A harmadik vő osztopáni Perneszi Imre,13 ő volt hármójuk közül a legkevésbé jelentős személyiség.

Ambrus Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa pártjára állt, de miután annak trónszerző akciója nem sikerült, II. Ulászló király hűségére tért.14 Az idősebbik Török-fiú, Imre, miként atyja, a Hunyadi család szolgálatában állt. A húszéves Török Imrét, a királyi famíliához tartozó középnemest Mátyás király 1484-ben nevezte ki Valkó vármegye főispánjának, mint olyan személyt, akinek hűségében feltétlenül megbízhat.15 Török Imre valószínűleg 1487-ben kötött házasságot Parlaghy György leányával Krisztinával,16 akihez gyengéd szálak fűzték. Ennek kedves bizonyítéka az a pár sor, amelyet egy hivatalos levél végére írt, magyar nyelven.17 Az oklevelek 1502. augusztus 16-án említenek első ízben egy e házasságból származó gyermeket, Miklóst,18 majd 1503. február 24-én a másodikat, Bálintot.19 Bálint születési idejének pontosításában segít egy, a két idézett oklevél kelte közötti időben íródott adománylevél, 1502. szeptember 25-éről, amelyben még csak Miklós nevével találkozunk.20 Bálint születésének idejét tehát az 1502. IX. 25., és az 1503. II. 24. közötti öt hónapra tehetjük. Török Ambrus, a család felemelkedésének elindítója több urat is szolgált, de Imre Corvin János familiárisa maradt, egészen annak haláláig. Gyula várának, a herceg egyik legfontosabb birtokának várnagyi tisztét viselte. Urát alkalmilag nagyobb pénzkölcsönökkel is segítette, az pedig fedezetül nem egy birtokát zálogba adta neki.21 Mivel Corvin a kölcsönöket visszafizetni nem volt képes, a zálogszerződést esetenként adásvételi szerződéssé változtatták, amint ez Szabadka esetében is történt.22 A Török család ekkorra már tetemes nagyságúra nőtt birtokai e módon is tovább gyarapodtak. De a gyarapodás más módon is bekövetkezett. Corvin halála (1504) után, Török Imre 12 000 forint követelése fejében Gyula várát lefoglalta, s csak a tartozás kiegyenlítése után adta át Corvin özvegyének, Frangepán Beatrixnak, 1507-ben.23 - Török Imre urát elvesztvén országos hivatalt vállalt, Nándorfehérvár vicebánja lett.24

Már az előző évekből (1502-1504) is van adatunk arra, hogy részt vett a török elleni végvári harcokban.25 Most, új tisztében 1000 lovasával emlékezetes győzelmet aratott a Kruppa folyónál egy török vezér, Perhát vajda csapatai felett, magát Perhátot is megölte. Jutalmul a királyi kegy nándorfehérvári bánná emelte.26 1507-ben újabb társadalmi rangemelkedésben volt része, akkor II. Ulászló báróvá tette, (Miklós és Bálint fiával egyetemben).27 Így a család a középnemesség felső rétegéből a főnemesség soraiba került. Rangja lehetővé tette, hogy tagja legyen az ország politikai életét irányító testületnek, a királyi tanácsnak, bár ezekben az években többnyire Nándorfehérváron tartózkodott, védve az ország kulcsának tartott erősséget, és csak 1514-ben vásárolt házat a fővárosban.28

Komoly szerepe volt az 1514-es parasztháború harcaiban is, amelyek az ő birtokaira, Futak és Csörög várára is kiterjedtek. Ám Nagy Antal seregének legyőzése, s általa a délvidéki parasztháború megnyerése inkább a parasztvezérek tapasztalatlanságának mint az urak vitézségének volt köszönhető.29

Török Imre részt vett a fiatal Szapolyai János erdélyi vajda 1515-ben indított, sikertelenül végződött török elleni hadjáratában bántársával, Paksy Mihállyal együtt (aki a harcokban életét is vesztette).30 Hadbavonulása előtt, 1515. május 1-én a korabeli szokások szerint végrendeletet íratott. (1) A testamentumban említett gyámok személye jól érzékelteti azt az arisztokrata kört, amelyben ekkor a Török család feje mozgott.

1518-ban Török Imre átmenetileg az országos politikában is szerephez jutott, a Szent György-napi országgyűlésen. Ekkor felutazott Budára, s részt vett annak munkájában.31

Török Imre ezekben az években is következetesen és kitartóan folytatta birtokainak megvédelmezését és gyarapítását. Ekkorra kialakult vagyoni helyzetével kapcsolatban már utaltunk az elnyert Szabadka várára a mezővárossal és tartozékaival, de említeni kell még hogy 1503-ban II. Ulászló királytól birtokokat kapott Baranya és Somogy vármegyében,32 továbbá szívós küzdelmet folytatott Zágráb városával ottani házának birtokáért.33 1514-ben Kállay Borbála összes javait nyerte el a királytól,34 1516-ban Sárkány Ambrustól és Ferenctől a Borsod vármegyei Ónod kastélyát és mezővárost, Devecser és Tas mezővárost, és több birtokot vásárolt 15 000 forintért, 1516-ban pedig két Pozsony vármegyei községre cserélte a Pest vármegyei Tétényt.35

Török Imre 1515 után másodszor is megházasodott. Második felesége Ráskay Balázs leánya, Katalin volt.36 Török Imre nevét 1519-ben említik utoljára az okleveles források.37 Halála után a család élén a másodszülött, Török Bálint követte. Nincs értesülésünk arról, miért nem az első fiú, de feltételezhetően Miklós nem volt olyan elmeállapotban, amelyet a közéleti szereplés megkívánt. (Miklós neve egyébként 1535-ig szerepel forrásainkban. (129) Török Imre jelentős vagyont hagyott utódaira, birtokai közül kiváltképp Szigetvár és Szabadka uradalma bírt nagy jelentőséggel. S mivel örököse a végrendeletben felsorolt arisztokraták jóindulatára is bizton számíthatott, úgy látszott az apa egyenletesen emelkedő karrierje fiában méltó folytatóra talál.

 

Török Bálint, enyingi

(1502. szept. és 1503. febr. között - Isztambul, Törökország, 1550 ősze)

hadvezér, nagybirtokos főúr   

   Dunántúli köznemesi család sarja, nagyapja a Kanizsai család szolgálatában emelkedett fel. Apja nándorfehérvári bán volt, ezt a tisztségét annak halála után (1519) örökölte. Miután a török 1521-ben ostrommal bevette Nándorfehérvárt, Török Bálint gyámjaival, Sulyok Istvánnal és Balázzsal, nagybátyjaival együtt elmenekült. Fiatal kora ellenére megvádolták hűtlenséggel, így Szapolyai János erdélyi vajda szolgálatába állt, ahonnan Tomori Pál, kalocsai érsek, a déli végek főkapitánya vette magához. 1524-ben feleségül vette Pemplinger Katalint, Mária királynő udvarhölgyét. Ezután királyi familiárisként Tomori szolgálatában katonáskodott. Ekkor kapcsolódott be az országos politikába Mária királynő oldalán. A mohácsi csatában II. Lajos király testőre volt. Szapolyai királlyá koronázása után kinevezte temesi ispánná, de rövidesen átállt Ferdinánd oldalára, aki ezt már 1527-ben birtokadományokkal hálálta meg. Miután Buda 1529-ben Szapolyai kezére került, Török Bálint erőszakos cselekedetekkel igyekezett kárpótlást szerezni, többek között egyházi birtokok kifosztásával. Az 1530-31-es években az úgynevezett "királytalan országgyűlések" egyik vezéralakjaként igyekezett Ferdinándtól függetlenedni. 1535-ben még megkapta a királytól adományul Pápa várát, de a vránai perjelséget nem sikerült megszereznie, ez lehetett az oka újabb pártváltoztatásának, ismét átállt Szapolyai oldalára. Ekkor újabb gazdag adományokat kapott és dunántúli főkapitánnyá nevezték ki. 1539 során sikerült a Dunántúl nagy részén (Zala megyében is) Szapolyai fennhatóságát kiterjeszteni. Szapolyai halála után (1540) Török Bálint a csecsemő János Zsigmond keresztapjaként az ország egyik kormányzója lett. 1541-ben a török hadjáratot indított a Habsburgok ellen, amelyet Török Bálint is segített. Augusztus 26-án a törökök csellel elfoglalták Budát, a nagyurat fogságba vetették, az ország kormányzását pedig Fráter Györgyre bízták. Török Bálintot magukkal vitték Konstantinápolyba, ahonnan felesége minden fáradozása ellenére sem tudott kiszabadulni. 1550-ben halt meg, felesége három évvel később követte a halálba