RÁCZ GYÖRGY
A JÁK NEMZETSÉG ÉS MONOSTORALAPÍTÁSAI
II. RÉSZ
A MONOSTOROK ÉS BIRTOKAIK
A nemzetség fõágát az
általa alapított két monostorról keresztelte el Karácsonyi János pornó- és
jákmonostori fõágnak. Egyik alapításáról, vagy javadalmazásáról sem maradt fenn
egykorú forrás, ezért jobb híján be kell érnünk azzal a 14. századi oklevéllel,
amelyet Ják nembeli Sitkei Lõrinc fia, Kopasz kérésére tartott vizsgálatról
adtak ki. A király megparancsolta a vasvári káptalannak, hogy tanúbizonysága
mellett a királyi ember tudakolja meg, hogy vajon a jáki és a pornói monostorok
kegyuraság címén valóban megilletik-e jog szerint Kopaszt, atyafiait és egész
rokonságát, mivel õ ezt állítja. A káptalan hamar teljesítette a feladatot, egy
héttel késõbb, 1325. május 25-én kiállított oklevelében jelentette a királynak,
hogy a királyi ember és a kiküldött kanonok beszámolója szerint megtudták a jáki
és pornói apátoktól, a környékbeli nemesektõl és nem nemesektõl, hogy a jáki
Szent György monostort Ják nembeli Nagy (magnus) Márton comes építette (edificasset),
a pornóit pedig Ják nembeli Csépán
bán emelte (construxisset), ezért Ják nembeli Kopaszt, atyafiait a
kegyuraság jogosan megilleti.56
A vizsgálatnak az alapításra vonatkozó állítását más források is
igazolják. Amikor II. András király 1221-ben engedélyt adott Csépán bán fia,
Istvánnak, hogy atyai örökségét, a pornói monostort és uradalmat a
szentgotthárdi ciszterci apátságnak adhassa, Pornót Mike nádor alapításának
mondta. Az alapítás és a kivitelezés Pornó esetében is bizonyára két
generációnyi idõt vett igénybe, mint késõbb Jákon. A szakirodalomban felmerült,
hogy a két monostor alapítása az idõbeli és térbeli közelség miatt valamilyen
kapcsolatban lehetett egymással. Megalapozott vélemény szerint "1219-ben
létezett Pornón egy Szent Margit tiszteletére szentelt apátság (feltehetõen
bencés rendû), amit a Ják nb. István fia István kérésére a ciszterci rend
bekebelezett, és Szentgotthárdot tette meg anyaapátságának. Csépán bán fia
István, amikor belépett a ciszterci rendbe, ennek a - nagyapja által 1219 elõtt
alapított - monostornak a kegyuraságát is a szentgotthárdi apátságra bízta.
Pornó ekkor már a ciszterci rendhez tartozott, és ezután mindvégig ciszterci
monostorként említik mint Szentgotthárd leányapátságát."57 Nem
véletlen, hogy éppen ekkor, "1220 körül alapította a Nagynak nevezett Jáki
Márton ispán a jáki Szent Györgynek szentelt bencés apátságot. A monostor
nyilván az elveszett pornói kegyuraság pótlására épült."58 Tóth Endre
szerint az Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt pornói monostor
inkorporációjával a Ják nemzetség monostor nélkül maradt. "Ezért talán nem
véletlen, hogy a Ják nemzetség újabb monostora is egy sárkányos szent, György
tiszteletére épült fel."59 Mások szerint is érdekes fényt vet a jáki
monostor alapítására a pornói monostor Szentgotthárd általi incorporatioja. "Nem
tudjuk, hogy ez a lépés oka vagy következménye volt-e az új családi monostor
alapításának, de valószínûleg kapcsolatban állt vele... Kérdés az is, mi
indokolta, hogy a nemzetség ezen ága lemondjon a fennmaradt néhány
kõfaragványából ítélve jelentõs méretû, igényes kialakítású és így nagy
építtetõi vállalkozás eredményének minõsíthetõ, nem sokkal azelõtt
elkészülhetett épületegyüttesrõl, hiszen ez a ciszterci rend birtokába kerülvén,
kegyúri jogaikat sem gyakorolhatták tovább. Az erre a kérdésre adott válasz,
amely fényt vethet a jáki monostor alapításának indítékaira, három irányban
kereshetõ; hátterében állhatnak politikai vagy birtokjogi körülmények csakúgy,
mint a nemzetség különbözõ ágai és az ágakon belüli családok viszonyai..."60
További kérdéseket is fel kell tennünk a pornói és a jáki apátsággal
kapcsolatban, ugyanis nem vizsgálta senki, hogy mi lett a sorsa a pornói
monostor szentgotthárdi ciszterekre bízott patronátusának és a nekik
adományozott birtokoknak, pedig ezek késõbbi sorsa fényt vethet a birtokok
eredeti jogi természetére is. Ez utóbbi pedig választ adhat arra a kérdésre,
hogy volt-e köze egyáltalán a rokonságnak a pornói monostorhoz, amelynek
patronátusáról le kellett mondaniuk az inkorporációval. Mennyiben érintette õket
egyáltalán a jogügylet? Mi lett a sorsa Csépán bán vagyonának? Fordítsuk ezért
most figyelmünket II. András király 1221-ben kelt oklevelére, amelyben
beleegyezését adta a pornói uradalom cisztercieknek történõ átengedéséhez,
adatait próbáljuk értelmezni és egyeztetni a benne említett birtokok késõbbi
történetével.61
II. András oklevele elmondja, hogy Csépán fia István a király és
jobbágyurai elé járulva azt kérte, hogy örökölt pornói kegyuraságát a király (!)
adja a szentgotthárdi cisztercieknek (nobis ... postulavit..., ut patronatum
... de Porno ... quam ... ipse ... iure obtinebat hereditario, ecclesie Sancti
Gotthardi... conferremus). Majd ezen kívül (preterea) királyi
beleegyezést kér ahhoz, hogy neki és apjának a lakhelyét, a pornói szigetet a
hozzá tartozó négy faluval õ maga hagyhassa szabadon a cisztereknek királyi
megerõsítés címén (insulam ... Porno... villis cum terris ad eandem
pertinentibus ... eidem ecclesie... conferre posset libere confirmationis nostre
titulo). A kegyuraságot és a birtokokat egyaránt megkapták a ciszterek, de
nem szabad átsiklanunk az oklevél által finoman megkülönböztetett kétféle jogi
aktus között. Az elõbbit kéri a királytól, hogy adja a kedvezményezettnek, az
utóbbit, mintegy saját hatáskörében adományozza, és a királytól csak
megerõsítést vár, a királyi adomány címe a megerõsítés.62 A
késõbbiekben a patronátus és a birtokok története szétválik. Nézzük elõször a
pornói uradalomhoz tartozó birtokokat. A szöveg szerint István a birtokokat
iure hereditario birtokolta, az átírásban IV. Béla errõl úgy ír, hogy "néhai
szeretett atyánktól, András úrtól, Magyarország felséges királyától kieszközölt
engedéllyel beöltözése elõtt minden saját birtokát, mind az örökölteket, mind a
jogos címen birtokoltakat az említett monostornak adta, atyánk
kiváltságlevelével gondoskodva saját adományának megerõsítésérõl." Ezt a
szakirodalom úgy értelmezte, hogy mivel õsi birtokot vonnak el a nemzetség
jogkörébõl, ráadásul Istvánnak, mint kiskorúnak (adolestentulus) nem volt
teljes joga javai felõl rendelkezni, ezért kellett a királyi beleegyezés.63
Mindkét oklevél szövege azonban láthatóan elmossa a birtokok eredeti jogcímét.
István örökségként jutott birtokaihoz, tehát nem maga által szerzett
javakról végrendelkezett. Az örökölt birtok lehetett õsi (akár a nemzetségõstõl
származó) is, amelyben az osztályos atyafiaknak is joguk volt, de lehetett
egy-két generációval korábbi királyi adomány is, amely egyszeri öröklési aktus
után már örökölt birtoknak minõsült. Arról, hogy ez utóbbihoz a rokonságnak
mennyiben volt köze, azaz mikortól minõsült át egy adománybirtok õsivé,
megoszlanak a vélemények. Anélkül, hogy az Árpád-kori birtokjog(ok) számos, mai
napig megnyugtatóan nem tisztázott kérdéskörébe most belebonyolódnánk,64
megállapíthatjuk: adataink egyértelmûen arra utalnak, hogy amennyiben az
egyháznak juttatott birtokban a rokonságnak joga volt, akkor errõl lehetõleg
nyilvánosan le kellett mondaniuk. Meg kellett szerezni a rokonok hozzájárulását
ahhoz, hogy az alapító a kezén levõ õsi birtokokat elidegeníthesse, pontosabban
a monostornak adományozhassa.65 Minden olyan esetben, amikor az
adományozott jószágban az osztályos atyafiak valamikor örökölhetnének, szükség
volt a hozzájárulásukra, különben késõbb az adományt megtámadhatták. Az ifjú
szerzetesnek, ha adományát komolyan gondolta - márpedig minden jel erre mutat -,
és fõképpen a szentgotthárdi monostornak elemi érdeke lett volna az oklevélbe
belefoglaltatni nemcsak a Mike javaira jogosan igényt tartó unokatestvérek
(Jován fiai, Márton és Jakab), hanem a tágabb rokonság, az osztályos atyafiak
beleegyezését is. Mivel az oklevélben egyáltalán nincs szó a nemzetségbeliekrõl
és rokonokról (a határjárásban is csak mint szomszéd birtokos szerepel Márton
ispán, illetõleg Jakab comes), és az iktatásnál sem volt semmi gond, kérdés,
hogy szabad-e arra következtetnünk, hogy az egész jogügyletbe a közelebbi és
tágabb rokonságnak semmilyen beleszólása nem volt? Ennek látszólag ellentmond,
hogy a birtokokat iure hereditario tartotta a kezén az adományos. Ha volt
is elõzetes egyezkedés a rokonokkal, esetleges kárpótlás a "lemondásért"
cserébe, ezt valami miatt nem rögzítette a királyi oklevél. Úgy tûnik tehát,
hogy az oklevél egyedül a királlyal szemben védi az új tulajdonost.
Az oklevél jogi hátterét csak úgy érthetjük meg, ha figyelembe vesszük
a királyi hatalom, illetõleg a világi birtokos társadalom körében párhuzamosan,
egymás mellett élõ öröklési jogszokást, amely világi birtokosok fiági kihalása
esetére vonatkozott. A királyi hatalom igyekezett korlátozni az öröklésre
jogosultak körét a mielõbbi háramlás érdekében, a "világi birtokosok körében
ellenben az a jogszokás élt, amely minden egyszeri törvényes öröklésen átesett
birtokot - így a királyi adományból származókat is - örökölt birtoknak tartott,
amelyre nézve megnyíltnak tekintette az örökös nélkül meghalt személy oldalági
rokonságának egyéb birtokfajták esetében szokásos öröklési jogát."66
Esetünkben is igazolható ennek a felfogásnak a helyessége. A királyi engedélybõl
arra következtethetünk, hogy az adomány tárgyai valaha éppen nem a nemzetségi
jog kötelme alá, hanem a királyi jog alá tartoztak. Ezért kellett az
adományozónak a királlyal szemben védeni a megadományozott egyházat a békés
birtoklásban. A iure hereditario jogcímet nem szabad nemzetségi birtoklás
jogaként értelmezni, hanem csak apai örökségként. Mike nádor nem a rokonságával
közösen bírt földön alapította monostorát, hanem egy olyan, feltehetõen
adománybirtokon, amelyet az ági rokonsággal való osztály után kapott õ maga,
vagy valamelyik õse még a 12. században. A nemzetség névadó birtoka mellett
nyilván tudatosan egészítette ki uradalmát a birtokszerzõ ezzel a jelentékeny,
Pornó köré szervezõdött földterülettel. Az "uradalom" István szerzetbe lépése,
és ezzel megszakadása után királyi értelmezés szerint az uralkodóra szállt volna
vissza, a rokonság felfogása szerint viszont õk is igényelhették. A megoldást az
jelentette, hogy az örökhagyó birtokairól királyi engedéllyel végrendelkezik,
ugyanakkor valamilyen módon gondoskodnia kellett a rokonság "kielégítésérõl" is,
hogy a késõbbiekben ne pereskedhessenek. A rokonsággal való egyezkedésrõl vannak
adataink, így a király szempontjából teljesen logikus lépés, hogy a kancellária
az oklevélben nem szerepelteti a rokonság beleegyezését. Ez esetben ugyanis
hallgatólagosan elismerte volna a rokonság öröklési igényének jogosságát. A
rokonság tehát de iure nem mondott le a birtokokról, mert a királyi
hatalom felfogása szerint nem volt hozzá köze, ezért nincs szó az esetleges
hozzájárulásukról a király oklevelében. Adataink azonban arra mutatnak, hogy
István szerzetbe lépését valójában megelõzte a rokonokkal apja birtokai feletti
való osztozkodás.
Jován fiaival való megegyezésrõl nem maradt oklevél. II. András iménti
beleegyezõ oklevele feltételezi azt, hogy korábban Mike és Csépán vagyona felett
osztályt tettek, nem lehetetlen, hogy többek között az oklevél határjárásában
Márton és Jakab comesek prédiumaiként szereplõ szomszédos falvakat kapták meg. A
tágabb rokoni körrel való megegyezés bizonyítéka egy ugyanebben az évben (1221)
kelt nádori oklevél, amely szerint a Jákiak (értsd: Jákfaiak, a nemzetség Rába
bal parti ágának tagjai) rokonaikkal (cum suis cognatis), Jován fiaival:
Márton és Jakab comesekkel megegyeztek. Hosszú ideig pereskedtek ugyanis örökölt
birtokaik felett (super divisionem terrarum ipsorum hereditariarum).
Végül megegyeztek, miszerint Márton és Jakab comesek Kõröselõ nevû földjüket
örökre átengedik a kilenc megnevezett Jákfainak.67 A fõágak közötti
osztály ezzel vált területileg is teljessé, mert Márton ispánéknak ezzel
megszûnt Jákfa környéki birtoklásuk. A Csépán néhai bán birtokain való
osztozkodás ezzel nem zárult le, a következõ generáció tagjai ismét napirendre
tûzték a kérdést. A Jákmonostori fõágnak még 1259-ben is újabb birtokot kellett
átadni a Rába bal parti fõág tagjainak, ezután le is szögezték, hogy "a Csépán
néhai bán birtokain való osztozkodás miatt többé már nem követelhetnek semmit"
tõlük.68 István tehát Csépán bán nem minden vagyonát adta a
cisztereknek, azokból a rokonság is részesedett. Elsõsorban unokaöccsei,
másodsorban minden valószínûség szerint a Rába jobb parti fõág tagjai és végül
sokkal csekélyebb mértékben a Rába bal partiak, akik láthatóan nem is voltak
elégedettek az örökséggel. Úgy tûnik, István és unokatestvérei az örökségbõl
való juttatás helyett királyi adományt eszközöltek ki a "Jákiaknak", méghozzá
azok Jákfa birtokuk közvetlen szomszédságában. Mert nem lehet véletlen
egybeesés, hogy ugyancsak 1221-ben kapja két személy kivételével ugyanaz a
rokonsági csoport ("Ják nemzetségbeli serviens híveink"), amelyiknek Márton
comesék éppen ekkor engedték át Köröselõt, II. András királytól "a vasvári vár
alól kivett Uraj nevû nyolcekényi földet, amely ugyanezek örökölt földjei között
van". Az adomány indokaként a király azt hozza fel, hogy rokonságukból (de
cognatis suis) bizonyos Belse nevût küldtek vele a tengerentúlra, amikor
pedig visszajött, saját atyafiságukból (ex fratribus suis) Gergelyt és
Pósát küldték elé Tornou-ba.69 A kollektív adománynak nyilvánvalóan
nem csak a nem túlságosan kiemelkedõ szolgálat volt a kiváltó oka, hanem sokkal
inkább Csépán fia István inkorporációs kérelmével együttjáró örökségi kérdések
rendezése. Az adományt feltehetõen Csépán fia István és Márton comes eszközölte
ki a királytól, aki testvérével maga is lemondott Jákfa melletti birtokáról,
hogy ezzel és Uraj megszerzésével a Rába bal partiaknak is kisebb uradalom
jusson osztályrészül.
A rokonság tehát a háttérben lezajlott egyezkedés értelmében végül is
hozzájárulhatott a végrendelkezéshez, de ezt az 1221-es királyi oklevél saját
jogainak sérelme nélkül nem rögzíthette ebben az oklevélben. A pornói oklevelet
tehát úgy kell értelmeznünk, hogy a király lemondott háramlási jogáról István
adományakor a szentgotthárdi monostor érdekében. A király számára ez
végeredményben nem bizonyult rossz üzletnek, mert a szentgotthárdi monostor
királyi apátság volt, tehát õ maga volt a kegyura. A cisztereknek adományozott
patronátus és birtokok késõbbi sorsa azt támasztja alá, hogy a birtokok
vonatkozásában a királyi hatalom gyõzött a rokonsági jogok felett, míg a
kegyuraság ügyében a jelek szerint engedni volt kénytelen.
Amennyire a töredékes adatokból nyomon követhetõ, az 1221 elõtt a
Pinkán ma is meglévõ pornói "szigethez" tartozó négy falu - amelyeket Csépán fia
István rendelkezése értelmében királyi engedéllyel a szentgotthárdi monostor
megkapott - késõbb nem szerepel az apátság birtokai között. Monyorókerék,
Hétfõhely, Perwolf és Kölked birtokokat a ciszterci repertórium70 nem
a szentgotthárdi monostor birtokainál, hanem a pornóinál sorolja föl, sõt,
térképen is úgy ábrázolja, hogy a pornói leányegyház birtokait képezik, holott
nem errõl van szó. Oklevelünk az egyik határjárásban mellékesen szól a pornói
monostor egy birtokáról, Keresztesrõl,71 amely késõbb is ennek a
tulajdona volt. A pornói monostor tehát saját birtokait megtartotta, így Pornó
"falu" nagy részét is - kivéve a pornói szigetet, ahol Csépán bán és fia
udvarháza állt -, és a hozzá tartozó négy falut közvetlenül Szentgotthárd kapta.
A villá-k elhelyezkedése nyomon követhetõ: Monyorókerék a mai
Eberau, késõbbi sorsa rögtön szóba kerül. Hétfõhely neve többet nem kerül
elõ ebben a formában, de területe úgy tûnik azonosítható a késõbbi Felsõbeleddel
(ma Oberbildein, Ausztria),72 amely 1297-tõl Monyorókerék tartozéka.
Perwolf neve sem szerepel ezt követõen, a határjárása Keresztes, Füzes és
Alsóbeled közé helyezi, nyilván a késõbbi mindkét Lövõ (Német- és Horvátlövõ),
Pokol és Abdalóc területét foglalta magába. 1297-ben Heil néven (Höll =
Pokol) Monyorókerék tartozékaként bukkan fel újra a forrásokban.73
Kölked a mai Nagy- és Rádóckölked területén volt, de úgy tûnik, a ciszterek
késõbb eladták a szomszédos Haraszti nemeseknek, akik 1279-ben már felosztják
mint saját földjüket (suas possessiones).74 Kezdetben
egyértelmûen a "pornói sziget" számított uradalmi központnak, az oklevél szerint
tartozékai voltak a felsorolt falvak földjeikkel együtt, így Monyorókerék is.
1221-et követõen hallgatnak a források Monyorókerékrõl, majd csak a század végén
bukkan fel néhány adat róla. 1292-ben említik várnagyát (castellanus),
tehát ekkorra biztosan létezett már a vár, bizonyosan az 1297-ben említett
tartozékokkal együtt. Ekkor ugyanis a király Monyorókerék falut (possessio)
tartozékaival együtt elcserélte Héder nb. Hernard fia Jakab mester bizonyos
birtokaiért. Az oklevél szerint az uradalom úgy került adományozási joga alá,
hogy (Ják nembeli) Kázmér fia Csépán örökös nélküli halála után az ország
szokása szerint királyi kézre háramlott.75 Monyorókerék tehát Kázmér
fia Csépán révén újra Ják birtok lett, amit két lehetséges módon értelmezhetünk.
Egyfelõl, a rokonság késõbb megtámadhatta István szerzetes végrendeletét, és
jogigényt támaszthatott a ciszterekhez került birtokra. Ahogy a Sitkeiek a 14.
század elején igyekeztek rátenni a kezüket a fõág egykori birtokaira, ezt
megtehették a 13. század közepén is a fõág tagjai. Fontos információ, hogy a
királyi engedélyt a ciszterek 1240-ben átíratták és megerõsíttették IV. Bélával,
talán arra az eshetõségre, nehogy a rokonság joga erõsebbnek bizonyuljon a
királyi beleegyezésnél. Ez esetben a ciszterek birtoklása csak István szerzetes
életében érvényesült, halála után mind a patronátus, mind a birtokok
visszakerültek a Jákok kezébe. Amennyiben így történt, ez csak IV. Béla halála
után következhetett be. Másik, a jelek szerint valószínûbb lehetõség, hogy
Kázmér fia Csépán Monyorókeréket maga kaphatta királyi adományul. Mivel az
1221-es királyi engedélyt IV. Béla 1240-ben megerõsítette, arra kell gondolnunk,
hogy a királyi hatalom csak ezután tette rá kezét a várépítésre alkalmas, a
német határ miatt pedig stratégiai helyzetû helységre. A Németújvárhoz hasonló
fontosságú helyet a tatárjárás után talán már maga IV. Béla szemelte ki
várépítésre, és mint a birtokos szentgotthárdi királyi monostor kegyura, könnyen
rávehette a szentgotthárdi cisztereket egy birtokcserére. Az efféle jogügylet
nem volt ismeretlen a királyi birtokpolitika eszköztárában, amint azt a stájer
határon fekvõ Dobra példája is mutatja.76 Az elcserélt Monyorókerék
birtokot, esetleg az idõközben felépült királyi várat aztán feltehetõen V.
István, vagy IV. László adta tovább Ják nembeli hívének. Ezt a feltételezést
Kázmér fia Csépán már tárgyalt sikeres pályafutása indokolttá teszi. Az új
típusú váruradalom létrejötte tehát ezekre az évekre esik. Érdemes egy
pillantást vetnünk a vár elsõ, 1297-ben említett tartozékaira, hiszen az 1221-es
oklevél határjárásaiban valamennyi szerepel, mint határpont: Mindszent
(ma: Pinkamindszent) 1221-ben egyháza közelében a Pinkán átívelõ hídról hallunk,
késõbb pedig (1457, 1539) a falu a pornói monostor birtoka volt. Szentpéter
(ma: Szentpéterfa) elõször (1221) Monyorókerék határjárásában bukkan föl, de
birtokosát az oklevél nem árulja el, Beled-ét (ma Unterbildein, Ausztria)
viszont igen, amely a monostoralapító Nagy Márton villá-ja volt. Késõbb
(1457) a pornói monostor birtokaként említik.77 Heil-rõl (ma
Höll, Ausztria, magyar nevén Pokolfalu) fentebb már szót ejtettünk, Tótfalu,
mint villa Sclavorum szerepel 1221-ben birtokosának említése nélkül.
Füzes (utóbb két falura szakadva Kirchfidisch = Egyházasfüzes és Kohfidisch
= Gyepüfüzes, Ausztriában) hegyét említik 1221-ben Perwolf határában, a 15.
század végén már nem Monyorókerék, hanem Vörösvár tartozéka. Az utóbbi
lehetõséget tartom tehát valószínûbbnek, mert Monyorókerék még IV. László idején
háramlott királyi kézre, és a rokonság a jelek szerint nem tartott rá igényt a
fõág kihalása után.
A szentgotthárdi ciszterek által bekebelezett pornói monostor
kegyuraságára sikerrel pályázott a nemzetség egyik ága 1325-ben. Maga a pornói
apát is azt vallotta, hogy a monostorát Ják nembeli Csépán bán építtette, és
ezért Sitkei Kopaszt, atyafiait és rokonait a kegyúri jog jogosan megilleti,
majd 1457-ben is együtt adományozza el a király a kegyuraságot az
Ellerbachoknak.78 A már ciszterci rendû Pornó kegyurasága tehát
kikerült a szentgotthárdi anyaapátság kezébõl, holott II. András király 1221-es,
az inkorporációt engedélyezõ oklevele egyértelmûen megmondja, hogy a patronátus
Szentgotthárdé. Hogyan és miért kerülhetett vissza a királyi jóváhagyás ellenére
a pornói kegyuraság a Ják nemzetséghez? Találunk-e hasonló példát más monostorok
esetében?
A zselicszentjakabi apátság potestas-át az alapító egyenes ági
örökösök hiányában, halála után a királyra hagyta. A 13. század közepén azonban
a monostort mégsem a király, hanem a Gyõr nemzetség kezén találjuk.79
A jelenségre Kumorovitz nyomán Fügedi Erik is felfigyelt. Szerinte ugyanez
állapítható meg a néhány fõpap által alapított monostorral kapcsolatban is.80
"Nem világos számomra, hogyan jutott ilyen esetekben a nemzetség a
patronátushoz, s ezzel gyakorlatilag a monostor birtokába. Két gondolatot
vethetek itt fel: 1. ha ez történt, akkor talán ismert és érvényes volt a korai
magyar társadalomban az a jogelv, amelyet ma jogászaink a római jog szavaival
fejeznek ki: solo cedet aedificum, azaz az épület vagy bármely más
létesítmény azé, akinek a földjén áll, bárki is építette; 2. az is lehetséges,
hogy a püspök életében vagy halálában a monostort rokonaira hagyta.
Bizonyítékunk egyikre sincs."81
A "nemzetségi jog" figyelembe vételével közelebb jutunk az igazsághoz.
Figyelemre méltó analógiával szolgál a pusztaszeri monostor esete, amelynek a
birtokai felett 1329 és 1332 között pereskedés zajlott. A kegyuraságot birtokló
Szeri Pósa és rokonai megosztották ezeket, amikor váratlanul feltûnt Tiszai Pál
személyében egy rokon, aki Bór-Kalán nembeliségére hivatkozva részt kért a
birtokokból. Mivel ezt igazolni is tudta, a monostor birtokainak harmadrésze
fejében megkapta Szentest Szeri Pósától.82 Az adatokból arra
következtethetünk, hogy a patronatus megszerzéséért folytatott
küzdelemnek nem az õsi birtok volt a jogalapja, hanem az alapítóval való rokoni
kapcsolat. A jáki atyafiság élén Sitkei Kopasz nem birtokjogi alapon igényelte a
két patronátust, nem azt akarta bizonyítani, hogy Pornó és Ják õsi birtok volt,
és ezért illeti meg õket a kegyuraság, hanem mert rokonai az alapítóknak.
Ennélfogva a monostorok patronátusa akkor is megilleti õket, ha mondjuk az nem
nemzetségi birtokon épült. A rokonság egykori monostorát, az azonos nemzetségbõl
való származás jogán besorozták a nemzetségi öröklési rendbe. A Rába jobb parti
Sitkeiek, akiknek a 20-as évektõl felfelé ívelt a karrierje,83 ügyes
fogással vissza-, vagy megszerezték a nézetük szerint õket jogosan megilletõ
kegyuraságot. A jelek szerint a pornói és jáki apátok és talán a szentgotthárdi
is ugyanígy gondolkodott, ugyanis egyikük sem tiltakozott a Sitkeiek kegyúri
igénye ellen, hanem még támogatták is azt.84
Pornóval ellentétben a jáki apátságot Márton ispán nem kizárólag
saját, hanem a nemzetség közös, már a 12. században is központi jellegû birtokán
alapította.85 Mivel Csépán fia István a pornói inkorporációt 1219-ben
kezdeményezte, és az ügy 1233-ig húzódott el, és a jáki monostort is ez idõ
tájt, 1221-ben, illetõleg 1223-ban említik elõször,86 jogos a
feltevés, hogy az alapítást 1220 elõttre tegyük. Figyelemre méltó ezzel
kapcsolatban a már említett 1325-ös vizsgálati levél hátlapjára írt, ma már
ellenõrizhetetlen forrásból származó, valószínûleg 1651-bõl való feljegyzés:
1651-1214 = 437. Nagy Imre, az oklevél kiadója ebbõl arra következtetett, hogy a
monostort 1214-ben alapították. Ják alapítása mindenképpen kapcsolatban lehetett
Pornó sorsával. István ciszterekhez történõ belépési, vagy Márton önálló
monostoralapítási szándéka elõzte-e meg a másikat, nem tudni. Márton ispánnak a
nagyapja által alapított pornói monostorhoz mindenképpen joga volt.
Unokatestvére elhatározásához tehát mindenképpen bele kellett egyeznie. Ezt
követõen állapodhattak meg Csépán birtokainak sorsáról. Könnyen lehet, hogy az
inkorporációt megelõzõ egyezkedésnek tárgya volt a pornói bencés szerzetesek
személye is, ugyanis Pornó ciszterré válásával vagy ciszterré lettek maguk is,
vagy más monostorban kellett tovább élniük. Az újonnan alapított bencés
monostorok benépesítése is egy-egy nagyobb apátságból történhetett, mint a
centralizált rendeknél. Talán a földrajzi helyzet (szomszédos monostor) vagy az
alapító, vagy az illetékes megyéspüspök személyes kapcsolatai határozták meg az
új monostorok személyi állományát.87 Esetünkben valószínû, hogy
Pornóról csak 10 km-t kellett menniük az új monostorba a bencés szerzeteseknek.
Az alapítás legfõbb indoka itt is, mint más hasonló esetekben
elsõsorban vallási indíttatású volt. A kiválasztott védõszent oltalmában a
templom temetkezõ helyéül szolgált az alapító és családja számára, akiknek lelki
üdvösségéért az ott élõ szerzetesek naponta misét mondtak és imádkoztak.88
Ják esetében ezt igazolja a templom déli toronyalja nyugati falfelületét borító
egyik freskó, amely minden bizonnyal az alapító halálát és temetését örökíti
meg.89
Nem szabad azonban átsiklanunk afelett, hogy a déli toronyalja, a
kegyúri karzat, de a templom egész szimbolikája az átlagosnál erõsebb nemzetségi
reprezentációról árulkodik. A monostoralapítás ugyanis társadalmi rangot is
kifejezett: a méltóságviselõvel szemben támasztott társadalmi elvárás volt, hogy
az illetõ egyházalapító is legyen. Aki esélyes volt méltóságok elnyerésére,
vagyis a királyi udvar elõkelõ nemzetségbõl való tagjainak, valamelyik
birtokközpontjukon kívánatos volt monostort építeni, amellyel a család
tekintélyét növelni tudták. Ez egyben a király felé jelzés is volt, hogy az
építtetõ igényt tart az arisztokrata életformára, és ezt tisztségek
adományozásakor vegye figyelembe. Zsoldos Attila hívta fel a figyelmet a Pok
nemzetséggel kapcsolatban arra, hogy a már meglevõ poki monostoruk mellé
Mórichidán újabb premontrei monostort alapítottak, és ezzel bizonyították a
királyi serviensi nemzetségbõl a nemesi nemzetségek sorába való tartozásukat,
mintegy "biztosítva" társadalmi felemelkedésüket. Pok Móric tettének "egyúttal
az is célja lehetett, hogy bárói státusra emelkedett önmagát és övéit
elhatárolja a nemzetség többi, I. Móricot a társadalmi felemelkedés útján
követni nem képes ágától. A genus másik két ága ugyanis megmaradt a
jelentéktelen megyei birtokosok sorában..."90 A fenti megállapítás
szinte teljes mértékben alkalmazható a Jákok esetében is. Nagy Márton egy
hasonló monostort szeretett volna, mint rokonának, Csépán bánnak volt.
Megtehette volna, hogy felkéri a királytól adományként Pornót, mint a Gyõr
nembeliek egyik ága a másik által már "megkezdett" Lébényt. Hogy nem ez történt,
azt István szerzetes inkorporációs terve mellett minden bizonnyal befolyásolta
nemcsak nagyapjának és nagybátyjának egyházépítésben való követése, hanem a
nemzetség szegényebb ágaitól való elhatárolódás szándéka is. Ják szinte példa
nélküli és érthetetlen mûvészeti sajátosságait talán azért nem tudjuk
megfejteni, mert nem ismerjük az elpusztult Pornót. Az ugyancsak nagyon
reprezentatív pornói monostor állhatott példaképként a jáki építtetõk elõtt:
legalább olyan legyen az új apátság, de ha lehet még annál is szebb. A két
monostor építése a családon, illetõleg a nemzetségen belüli verseny eredménye
volt. Ebbõl következik, hogy a monostoralapításoknál az irodalomban gyakran
emlegetett reprezentációs szokás és a vallási igény egymás mellett, egymást
erõsítve valósult meg, és nem lehet egyiket a másikkal szemben kizárólagossá
tenni. Esetünkben figyelemre méltó, hogy a nemzetség egy tagja szerzetbe vonult,
és a jelek szerint Márton comes pedig kifejezetten Szent Györgynek építette
monostorát. Így a 13. századi fõúri vallásosság sajátos megnyilvánulásaként is
értékelnünk kell tetteiket. Márton ispán üdvösségét határozottan világi módon
próbálta biztosítani, szemben István szerzetesi életeszményével.
Magyarországon a pornóihoz hasonló inkorporáció nem volt divatos
jelenség. A szerzetbe lépett ifjú lépése következményeként nem folytatódott a
család, szabad elhatározásból következett be a kihalás, amitõl a középkori
arisztokrata családok a leginkább féltek. Ekkoriban az egyéni döntéseket
háttérbe szorították a kisebb-nagyobb közösségi érdekek. Nem mindenki merte
megtenni, hogy családi, országos érdekekkel szemben szuverén módon döntsön
szerzetbe vonulásáról.91 Az is furcsa, hogy Csépán fia István nem
családi monostorába, sem rendjének más, a pornóinál elõkelõbb monostorába megy,
hanem egy másik rendûbe, a szentgotthárdi ciszterekhez. Közismert, hogy a
nyugat-európai nemesek saját monostorainak az ottani örökösödési rend
(primogenitura) miatt fontos "családi" funkciója is volt. Az öröklésbõl kimaradt
fiúk, ill. a férjhez nem ment lányok számára viszonylag arisztokratikus
életmódot biztosítottak, és a kiemelkedésre is lehetõséget teremtettek.92
Fügedi Erik megfigyelte, hogy a magyarországi monostorok nem játszottak ilyen
társadalmi szerepet, az egyetlen példa a mislyei prépostság esete sem
egyértelmû. A magyar arisztokrata fiúk inkább a világi papságot választották,
ahol általában elõbb-utóbb püspökségre jutottak.93 Ezért furcsa
eddigi genealógiai adataink ismeretében a Ják nemzetségbõl eredõ egyik család
utolsó tagjának elhatározása, aki serdülõkorában szerzetesi életre szánta magát.
Mi állhatott döntése hátterében? Az ifjú István elhatározása mögött fölösleges
egyéb okokat keresni, mint amit mindkét, az eredeti, és az átíró oklevél szövege
is hangsúlyoz, a hivatást. II. András szerint István, aki életkorát tekintve
ugyan serdülõ volt, lélekben azonban már felnõtt, az evilági múlandó értékekrõl
és haszontalan pompáról lemondva az örök értékek szolgálatába szegõdve lett
szerzetes. IV. Béla oklevele szerint pedig "nemcsak elõttünk nyilvánvaló, hanem
országunkban is köztudomású, hogy néhai Csépán bán fia, István az égi haza
minden szeretetétõl rabul ejtve a serdülõkor éveiben alázatosan Krisztus
keresztjéhez fordult, és amikor az Úr méltónak találta, a ciszterci rend Szent
Gotthárd monostorába költözött." István, ha csak az apai örökségre alapozva él
tovább, és nem gyarapítja birtokállományát, akkor is jelentõs vagyon felett
rendelkezhetett volna. A vagyonnal és hatalommal járó világi életformát bátran
ott merte hagyni a ciszterci életeszmény megvalósítása érdekében. Figyelembe
kell vennünk azt is, hogy István monostorának az az Antiochiai Szent Margit volt
a védõszentje, aki ágyassági "lehetõséget" visszautasítva lett Istennek szentelt
szüzességgel vértanú.94 A ciszterré lett Pornót Márton ispán
világiként, a lovagok szentjének védõszárnyai alatt, kifejezetten bencés
alapításként akarta túlszárnyalni.
A monostoralapító fõurak általában a legfontosabb országos
méltóságokat viselték (Ják nb. Mike nádor, Gyõr nb. Pat és Csépán nádorok, Türje
nb. Dénes bán, késõbb nádor, Pok nb. Móric tárnokmester stb.), de Mártonnak csak
vasvári (és zalai?) ispánságáról tudunk, mindig "csak" comesnek címezték. Márton
eddigi adataink szerint ismert hivatalviselése és politikai pályafutása nincs
arányban a jáki templom reprezentációs igényességével.
A méltóságviseléssel összefüggõ anyagi fedezet sem elhanyagolható
szempont, ez a jelek szerint rendelkezésére állt az alapítónak. Minden ilyen
jellegû építkezéshez, de Mártonnak az átlag fölé emelkedõ igényû építési
vállalkozásához különösen sok pénzre volt szüksége. Átlagesetben ezt a bárói
méltóságok biztosították. Márton tisztségviselésével kapcsolatos adatok bõvítése
számunkra az ispáni jövedelmei miatt is fontosak, mert ezeket bizonyosan
felhasználta a jáki építkezés költségeinek fedezésére. Sõt, úgy is
fogalmazhatunk, hogy elsõsorban azoknak volt lehetõsége igényes mûvészeti
értékekkel rendelkezõ monostorok alapítására, építésére, akik részesedtek a
királyság hivatali jövedelmeibõl, amely rendszerint készpénzt jelentett. Márton
ispán tisztségbõl származó jövedelemhez, minimális hivatalviseléssel számolva,
mintegy tízévenként jutott hozzá egy-egy évre (1215, 1224, 1236, 1240). A vasi
ispánság a II. András korára felállított megyerangsor alapján az öt legfontosabb
és leggazdagabb jövedelmû megye - Bodrog, Pozsony, Sopron, Bihar és Bács - utáni
második legfontosabb, mintegy tíz megyét magába foglaló csoportba tartozott
Mosonnal és Zalával együtt. Alig van némi támpontunk arra nézve, hogy mekkora
összeget jelentett akár az elsõ öt, akár a második tíz ispánság egy évi
jövedelmének egyharmada (a kétharmad ugyanis a királyt illette meg), azt mégis
megkockáztathatjuk, hogy a vasi ispáni tisztség viselõje évi több száz, akár
ötszáz márkát is elérõ fizetséget kaphatott.95 Ez nem volt
jelentéktelen összeg, az építkezés költségeinek egy részét bizonyosan fedezte,
mégis a saját, illetõleg a monostornak juttatott birtokok jövedelmeit is
számításba kell vennünk. Meglepõ, hogy Márton ispán jelentõs birtokaiból
monostorát nem javadalmazta túlságosan jól. Gyorsan számbavehetjük a birtokokat.
II. András 1221-es pornói oklevelében a határjárásban szerepel a Szent
György monostor prediuma, amelynek egykor Rádóc volt a neve (inde vadit usque
Hollous et reflectitur prope predium ecclesie Sancti Georgii quondam Radiz
nominatum...). Ez a predium a Jáktól délre fekvõ mai Pusztarádóc helyén,
vagy mellett lehetett. Mivel a határjárás a prediumot megkülönbözteti Rádóc
falutól, amely a késõbbi adatok szerint nemesi tulajdonban volt,96
arra következtethetünk, hogy a monostornak Rádóc mellett volt egy talán néhány
szolgacsaládot felölelõ gazdasági "üzeme", ami a késõbbiekben felbomlott. A
monostor eme prediumáról ezt követõen hallgatnak a források.
A monostor egy másik birtokát már a 14. századból való adat említi.
1321-ben Jakab apát elcseréli a monostor 20 márkára becsült Kápolnafölde97
birtokát - ahol egy Szent Egyed tiszteletére épült kápolna van - Bögöti Kázmér
fiainak, Vardának és Csépánnak Monyorókerék területén lévõ 13 márkára becsült
szõlõjéért, egy, a Pinka folyón levõ, a monostor birtokán épült két márkáért
helyreállított kétkerekû malomért és egy hat ökörrel és minden más szükséges
dolgokkal felszerelt ekéért.98 A cserét valószínûleg a Bögötiek
kezdeményezhették, akik ekkoriban foghattak kisebb birtokcserélõ és zálogosító
akcióikba.99 Kápolnafölde hamarosan beleolvadt a szomszédos Bögötbe.100
A 15. században már prediumként említik.101 Az 1321-es oklevélben
említett csereingatlanokat is meg tudjuk határozni újkori források segítségével.
A monyorókeréki szõlõ alighanem az 1669-ben említett Strem birtokon levõ
szõlõvel azonosítható,102 míg a monostor saját birtokán a
késõbbiekben Magyarkeresztesen említenek malmot.103 Ez utóbbi falu
tehát minden bizonnyal kezdettõl fogva apátsági birtok volt, míg másik része
(Németkeresztes) a pornói monostor tulajdonában volt.
Érdekes, hogy a monostor csak egyetlen falut birtokolt osztatlanul, az
1221-ben felsorolt birtokoktól délre, Mindszent szomszédságában fekvõ Lovászadot
(ma Luising, Ausztriában). Feltehetõen az alapítástól kezdve az apátságé volt,
bár csak 1418-ban értesülünk errõl elõször. Ekkor Ellerbach Burkhard és János
Karácsonyfalva és Tumesfölde birtokaik határait járatták meg, amikor is csak
egyetlen szomszéd nem jelent meg és megbízottat sem küldött: a jáki apát a
monostor Lovászad birtoka felõl.104 Amikor pedig 1457-ben V. László
Ellerbach Bertoldnak adta a pornói és jáki apátságok kegyuraságait, és egyben
elengedte az apátságok birtokairól származó kamarahasznát, Jáknak egyedül
Lovászad faluját említi (magán Jákon kívül). Ettõl kezdve de facto a
monyorókeréki uradalom része lett.105 Nevébõl ítélve eredetileg talán
szolgálónépi falu lehetett,106 és fölöttébb valószínû, hogy a 13.
század elején Csépán bán vagyonához tartozott. Könnyen lehet, hogy épp az
1221-et megelõzõ egyezkedés eredményeképpen került Márton ispán kezére, aki
ezzel dotálta ekkor alapított jáki monostorát.
A végére hagytuk Vas megye egyik legnagyobb határával rendelkezõ
települését, magát Ják falut, ahol a monostor felépült. Ják a nemzetség õsi
birtoka lehetett, mert jóformán az egész legtágabban értelmezett atyafiságnak
volt része benne. Szinte folyamatos pereskedés tárgya. A Sorok pataktól északra
esõ rész volt a nemzetségi birtokrész a jáki nemesek birtokában, míg a déli
területen helyezkedtek el a monostor portio-i. Az apátság jáki birtokáról
szóló legkorábbi adat szerint 1332-ben a vasvári káptalan elõtt Ják nb. nemesek
megállapodtak, hogy a jáki apát ellen Ják birtokügyében viselt keresetüket közös
költségbõl fedezik.107 A jáki javak nagyobb része szántóföldbõl állt,
1710-es adat szerint összesen mintegy 200 holdnyi volt.108
Szóba került már, hogy Márton ispán fiai közül csak Zlaudus futott be
karriert, õ is az egyházi pályán, amelyet még II. András idején kezdett meg.
Testvérei, II. Márton és ennek fiai (János, III. Márton és Mike), valamint
Kázmér a politikai életben nem vett részt, IV. Béla király nem adott nekik
tisztségeket. A monostor nem túlságosan jelentõs birtokállománya, az
alapító-építtetõnek a legjövedelmezõbb bárói hivataloktól való távolmaradása
megmagyarázza az építkezés hosszú ideig, mintegy negyven évig történõ
elhúzódását (1210-es évektõl 1256) is. Azt, hogy mennyiben számíthattak az
építkezésnél az 1226-tól bizonyosan jelentõs egyházi méltóságokat viselõ Zlaudus
nem elhanyagolható nagyságú jövedelmeire, nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy a
birtokállomány mellé, talán a nem kimondottan bõkezû javadalmazást
kiegészítendõ, a monostor megkapta a jákfai Szent Mihály egyház magisztrátus
jogát, amely a tizedbõl és az oblációkból való részesedést jelentett. Errõl csak
egy 1249-es oklevélbõl szerzünk tudomást, de minden valószínûség szerint az
1243-tól a veszprémi püspöki székben ülõ Zlaudus befolyására engedte át a gyõri
megyéspüspök a jákfai magisztrális jogot a jáki bencéseknek.109
A mûvészettörténeti kutatás elfogadott megállapítása szerint a jáki
templom építkezése kevéssel a befejezés elõtt félbeszakadt, amelynek
legszembetûnõbb jele, hogy a fõhajó és déli mellékhajó beboltozása elmaradt, a
templomot végül sík famennyezettel fedték be.110 Ennek oka minden
bizonnyal Márton ispán 1250 körüli halála volt. Fiaira hárult ugyanis a jáki
monostortemplom építésének befejezése, amelyhez méltóságok hiányában csak saját
birtokaik, illetõleg Zlaudus püspöki jövedelmére támaszkodhattak. Az alapító
fiait talán már nem érintette a Pornóval való versengés, az építkezést sebtében
befejezték, és a templomot 1256-ban felszentelték. Nem véletlen, hogy ezután
robbant ki Márton fiai között a konfliktus, amely a jelek szerint anyagi
természetû nézeteltérésen alapult. Bizonyára nem tévedünk nagyot, ha azt
sejtjük, hogy a testvérek túlságosan is támaszkodtak volna az amúgy erélyes és
építkezéseiben is vállalkozó szellemû111 püspök jövedelmére, aki az
általa épített Tátika várat112 végül is (1257) a püspökségre hagyta.
Testvéreinek és unokaöccseinek bizonyára nem tetszett, hogy a püspök hatalmas
vagyonából "önálló" templom, saját vár(ak) építését is támogatta a jáki
monostortemplom befejezése mellett. Zlaudus testvérei a kor viszonyaihoz
igazodva már sokkal inkább várurak akartak lenni, mintsem monostorépítõk.
Az elmondottak alapján végezetül megállapíthatjuk, hogy a Ják
nemzetség - a 12. századi jáki kúria, a jelentõs, több megyére, sõt az ország
Vas megyétõl távolabbi részeire is kiterjedõ birtokállománya, a tagjai által a
12-13. század fordulója táján viselt magas királyi méltóságok, mûvészeti
értékeikben az átlag fölé emelkedõ, maguk alapította egyházaik alapján - a 12.
században a legelõkelõbb, nobilis nemzetségek közé tartozott.113
Mike nádor utódainak minden esélye megvolt arra, hogy várak építésével, idõvel,
ha nem is a tartományurak, de a nagybirtokos arisztokrácia politikailag aktív
tagjai között maradjanak. Erõfeszítéseik ellenére a Jákok fõága a 13. században
a vagyonszerzési és hatalmi harcban a vesztesek között foglalt helyet, és ennek
több oka volt, amelyek egymást kiegészítve hatottak. Az elsõ és legfontosabb,
hogy 13. század eleji politikai befolyásukat elvesztették, mert a királyi kegy
nem tette lehetõvé a család több tagjának bárói méltóságok huzamosabb ideig való
betöltését és a jövedelmekbõl várak építését. Ehelyett IV. Béla
birtokvisszavételi politikáját kellett elszenvedniük (Szentmihály). Kázmér fia
Csépán élete, amely csak IV. Béla halála után bontakozhatott ki, a fõág
hattyúdala volt. A lemaradás okaként kell számon tartanunk az egyházat is, mert
végsõ soron ez is közrejátszott a család hanyatlásában. A fõág egyik, testvér
nélküli tagja szerzetes lett, egy másik pedig anyagi erejét meghaladó
templomépítkezésbe kezdett. Aztán még egy papi pálya, amely ugyan püspökséggel
ér véget, de ebbõl a családnak politikai befolyást illetõen semmi haszna. Nem
szabad szem elõl tévesztenünk továbbá azt a körülményt sem, hogy a Kõszegiek
Vasból kiépülõ tartományúri hatalma túl erõs volt ahhoz, hogy ehhez hasonló
létrejöhessen a környéken. A Kõszegiek sikertörténete mellett a Jákok kudarca
arra nyújt példát, milyen volt a 13. században egy, a hatalmi harcban alulmaradt
család sorsa, amelyet ráadásul még a biológiai kihalás is sújtott: kritikus
idõszakokban nem volt kellõ számú utód a család vagyonának örökítéséhez. Öreg
Márton ispánnak mind a négy unokája fiúörökös nélkül szállt sírba, és Jakab
ágának sem volt folytatása.
A család történetét jól illusztrálja a kezükön lévõ várak, illetve
várépítésre alkalmas helyek késõbbi sorsa. A 13. század elején kezükön levõ
birtokaikon késõbb más feltörekvõk építenek várakat, alakítanak uradalmakat -
Szentgyörgyön (Pozsony m.) a Hontpázmányok egyik ága, Nevnán (Valkó m.) a Péc
nembeliek -, de az általuk épített vagy bírt három várat is elvesztették.
Monyorókerék magszakadás miatt a királyra szállt, majd a 14. században az
Ellerbachok építik újjá a várat. Az Incéd melletti Szentmihály villa
tartozékaként említett várat IV. Béla elvette, majd IV. László visszaadta. Ez is
királyi kézre háramolhatott, még kétszer említik, a 14. században talán
elpusztulhatott.114 Jákmonostor mellett Vas megye legnagyobb
faluhatárával rendelkezõ Rohonc is korai Ják birtok lehetett. A várat is õk
építhették, amelyet - Csépán itt keltezett datálatlan végrendelete mellett -
1288-ban említenek elõször egy határjárásban. Szintén nem említik birtokosát
1291-ben, csak azt, hogy a király egyik híve derekasan küzdött itt a németek
ellen a legutóbbi háborúban. Csépán halálával, úgy tûnik, a Rába bal parti
Ebed-fiakra kellett volna, hogy szálljon, de a Kõszegiek hamarosan elfoglalták
(1319-ben Kakas Miklós itt keltez), akiknek végül a Jákok egyik csoportjával
sikerült megegyezniük, így törvényesen is urai lettek a várnak. 1329-ben ugyanis
a vasvári káptalan elõtt néhai Kõszegi Miklós nádor fia: Kakas Miklós Uraj és a
két Nick Rába melletti öröklött birtokát (tres possessiones suas
hereditarias) Rohonc váráért és faluért cserébe átengedte bizonyos Ják
nembéli nemeseknek. A Jákok ezzel a cserével lényegében saját birtokaikat kapták
meg saját birtokaikért cserébe, ezáltal a Kõszegiek több évtizedes jogtalan
birtokszerzését voltak kénytelenek elismerni. Az üzlet ugyanis számukra nem volt
éppen méltányos. Uraj, mint láttuk, II. András adománya volt, és Ják nembeli
Ebed fiainak földjére Kõszegi Miklós jogtalanul Újfalu nevû falut telepített.
Nicket pedig IV. Bélától kapták bírói ítélettel, mint Miskolc nembeli Panyittól
elvett birtokot. Utóbbi egyik Laknick nevû (mai Répcelak) részét Kõszegi Henrik
fiai még 1284 elõtt elfoglalták, és az 1329-es csere után is náluk maradt. Végül
királyi kézre háramlott, amint egy 1358-as oklevélbõl megtudjuk.115
Végül a Tátikával kapcsolatos eseményeket is úgy értelmezhetjük, mint Márton
ispán utódainak kétségbeesett kapkodását a vár birtoklása után, hiszen a 13.
századi versenyfutásban már ez volt az értékmérõ és nem a monostor. A nemzetség
fõágának egykori pompáját azonban ma is hirdeti a jáki dombon álló páratlan
mûvészeti értékû monostortemplom.116
FÜGGELÉK
1221
II. András király hozzájárulását adja ahhoz, hogy Csépán bán fia, István a szentgotthárdi ciszterci monostorra hagyhassa örökölt pornói kegyuraságát és uradalmát.
Transcr.:
1. IV. Béla király 1240. február 7. Pannonhalmi Bencés Fõapátsági Levéltár
(Erdõdy család vépi lt. fasc. 5. n. 184.) - DF 261764. (Egykori õrzési helye és
jelzete: Vas megyei lt. Középkori oklevelek 246.)
2. IV. Béla király 1240. február 7. >> 1774. december 20. (hiteles átírás), DL
72224. (Erdõdy család vöröskõi levéltára)
Ed: HO. VI. 12-15; Urk. Burg. I. 117. sz. (2.-ról)
Reg.: Fejér III/1. 329; Szabó Károly Árpádkori regesztái a vörösvári
levéltárból. Századok 4 (1870) 605; Reg. Arp. 364. sz.