RÁCZ GYÖRGY

A JÁK NEMZETSÉG ÉS MONOSTORALAPÍTÁSAI

II. RÉSZ

A MONOSTOROK ÉS BIRTOKAIK

          A nemzetség fõágát az általa alapított két monostorról keresztelte el Karácsonyi János pornó- és jákmonostori fõágnak. Egyik alapításáról, vagy javadalmazásáról sem maradt fenn egykorú forrás, ezért jobb híján be kell érnünk azzal a 14. századi oklevéllel, amelyet Ják nembeli Sitkei Lõrinc fia, Kopasz kérésére tartott vizsgálatról adtak ki. A király megparancsolta a vasvári káptalannak, hogy tanúbizonysága mellett a királyi ember tudakolja meg, hogy vajon a jáki és a pornói monostorok kegyuraság címén valóban megilletik-e jog szerint Kopaszt, atyafiait és egész rokonságát, mivel õ ezt állítja. A káptalan hamar teljesítette a feladatot, egy héttel késõbb, 1325. május 25-én kiállított oklevelében jelentette a királynak, hogy a királyi ember és a kiküldött kanonok beszámolója szerint megtudták a jáki és pornói apátoktól, a környékbeli nemesektõl és nem nemesektõl, hogy a jáki Szent György monostort Ják nembeli Nagy (magnus) Márton comes építette (edificasset), a pornóit pedig Ják nembeli Csépán bán emelte (construxisset), ezért Ják nembeli Kopaszt, atyafiait a kegyuraság jogosan megilleti.⁵⁶
          A vizsgálatnak az alapításra vonatkozó állítását más források is igazolják. Amikor II. András király 1221-ben engedélyt adott Csépán bán fia, Istvánnak, hogy atyai örökségét, a pornói monostort és uradalmat a szentgotthárdi ciszterci apátságnak adhassa, Pornót Mike nádor alapításának mondta. Az alapítás és a kivitelezés Pornó esetében is bizonyára két generációnyi idõt vett igénybe, mint késõbb Jákon. A szakirodalomban felmerült, hogy a két monostor alapítása az idõbeli és térbeli közelség miatt valamilyen kapcsolatban lehetett egymással. Megalapozott vélemény szerint "1219-ben létezett Pornón egy Szent Margit tiszteletére szentelt apátság (feltehetõen bencés rendû), amit a Ják nb. István fia István kérésére a ciszterci rend bekebelezett, és Szentgotthárdot tette meg anyaapátságának. Csépán bán fia István, amikor belépett a ciszterci rendbe, ennek a - nagyapja által 1219 elõtt alapított - monostornak a kegyuraságát is a szentgotthárdi apátságra bízta. Pornó ekkor már a ciszterci rendhez tartozott, és ezután mindvégig ciszterci monostorként említik mint Szentgotthárd leányapátságát."⁵⁷ Nem véletlen, hogy éppen ekkor, "1220 körül alapította a Nagynak nevezett Jáki Márton ispán a jáki Szent Györgynek szentelt bencés apátságot. A monostor nyilván az elveszett pornói kegyuraság pótlására épült."⁵⁸ Tóth Endre szerint az Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt pornói monostor inkorporációjával a Ják nemzetség monostor nélkül maradt. "Ezért talán nem véletlen, hogy a Ják nemzetség újabb monostora is egy sárkányos szent, György tiszteletére épült fel."⁵⁹ Mások szerint is érdekes fényt vet a jáki monostor alapítására a pornói monostor Szentgotthárd általi incorporatioja. "Nem tudjuk, hogy ez a lépés oka vagy következménye volt-e az új családi monostor alapításának, de valószínûleg kapcsolatban állt vele... Kérdés az is, mi indokolta, hogy a nemzetség ezen ága lemondjon a fennmaradt néhány kõfaragványából ítélve jelentõs méretû, igényes kialakítású és így nagy építtetõi vállalkozás eredményének minõsíthetõ, nem sokkal azelõtt elkészülhetett épületegyüttesrõl, hiszen ez a ciszterci rend birtokába kerülvén, kegyúri jogaikat sem gyakorolhatták tovább. Az erre a kérdésre adott válasz, amely fényt vethet a jáki monostor alapításának indítékaira, három irányban kereshetõ; hátterében állhatnak politikai vagy birtokjogi körülmények csakúgy, mint a nemzetség különbözõ ágai és az ágakon belüli családok viszonyai..."⁶⁰
          További kérdéseket is fel kell tennünk a pornói és a jáki apátsággal kapcsolatban, ugyanis nem vizsgálta senki, hogy mi lett a sorsa a pornói monostor szentgotthárdi ciszterekre bízott patronátusának és a nekik adományozott birtokoknak, pedig ezek késõbbi sorsa fényt vethet a birtokok eredeti jogi természetére is. Ez utóbbi pedig választ adhat arra a kérdésre, hogy volt-e köze egyáltalán a rokonságnak a pornói monostorhoz, amelynek patronátusáról le kellett mondaniuk az inkorporációval. Mennyiben érintette õket egyáltalán a jogügylet? Mi lett a sorsa Csépán bán vagyonának? Fordítsuk ezért most figyelmünket II. András király 1221-ben kelt oklevelére, amelyben beleegyezését adta a pornói uradalom cisztercieknek történõ átengedéséhez, adatait próbáljuk értelmezni és egyeztetni a benne említett birtokok késõbbi történetével.⁶¹
          II. András oklevele elmondja, hogy Csépán fia István a király és jobbágyurai elé járulva azt kérte, hogy örökölt pornói kegyuraságát a király (!) adja a szentgotthárdi cisztercieknek (nobis ... postulavit..., ut patronatum ... de Porno ... quam ... ipse ... iure obtinebat hereditario, ecclesie Sancti Gotthardi... conferremus). Majd ezen kívül (preterea) királyi beleegyezést kér ahhoz, hogy neki és apjának a lakhelyét, a pornói szigetet a hozzá tartozó négy faluval õ maga hagyhassa szabadon a cisztereknek királyi megerõsítés címén (insulam ... Porno... villis cum terris ad eandem pertinentibus ... eidem ecclesie... conferre posset libere confirmationis nostre titulo). A kegyuraságot és a birtokokat egyaránt megkapták a ciszterek, de nem szabad átsiklanunk az oklevél által finoman megkülönböztetett kétféle jogi aktus között. Az elõbbit kéri a királytól, hogy adja a kedvezményezettnek, az utóbbit, mintegy saját hatáskörében adományozza, és a királytól csak megerõsítést vár, a királyi adomány címe a megerõsítés.⁶² A késõbbiekben a patronátus és a birtokok története szétválik. Nézzük elõször a pornói uradalomhoz tartozó birtokokat. A szöveg szerint István a birtokokat iure hereditario birtokolta, az átírásban IV. Béla errõl úgy ír, hogy "néhai szeretett atyánktól, András úrtól, Magyarország felséges királyától kieszközölt engedéllyel beöltözése elõtt minden saját birtokát, mind az örökölteket, mind a jogos címen birtokoltakat az említett monostornak adta, atyánk kiváltságlevelével gondoskodva saját adományának megerõsítésérõl." Ezt a szakirodalom úgy értelmezte, hogy mivel õsi birtokot vonnak el a nemzetség jogkörébõl, ráadásul Istvánnak, mint kiskorúnak (adolestentulus) nem volt teljes joga javai felõl rendelkezni, ezért kellett a királyi beleegyezés.⁶³ Mindkét oklevél szövege azonban láthatóan elmossa a birtokok eredeti jogcímét.
          István örökségként jutott birtokaihoz, tehát nem maga által szerzett javakról végrendelkezett. Az örökölt birtok lehetett õsi (akár a nemzetségõstõl származó) is, amelyben az osztályos atyafiaknak is joguk volt, de lehetett egy-két generációval korábbi királyi adomány is, amely egyszeri öröklési aktus után már örökölt birtoknak minõsült. Arról, hogy ez utóbbihoz a rokonságnak mennyiben volt köze, azaz mikortól minõsült át egy adománybirtok õsivé, megoszlanak a vélemények. Anélkül, hogy az Árpád-kori birtokjog(ok) számos, mai napig megnyugtatóan nem tisztázott kérdéskörébe most belebonyolódnánk,⁶⁴ megállapíthatjuk: adataink egyértelmûen arra utalnak, hogy amennyiben az egyháznak juttatott birtokban a rokonságnak joga volt, akkor errõl lehetõleg nyilvánosan le kellett mondaniuk. Meg kellett szerezni a rokonok hozzájárulását ahhoz, hogy az alapító a kezén levõ õsi birtokokat elidegeníthesse, pontosabban a monostornak adományozhassa.⁶⁵ Minden olyan esetben, amikor az adományozott jószágban az osztályos atyafiak valamikor örökölhetnének, szükség volt a hozzájárulásukra, különben késõbb az adományt megtámadhatták. Az ifjú szerzetesnek, ha adományát komolyan gondolta - márpedig minden jel erre mutat -, és fõképpen a szentgotthárdi monostornak elemi érdeke lett volna az oklevélbe belefoglaltatni nemcsak a Mike javaira jogosan igényt tartó unokatestvérek (Jován fiai, Márton és Jakab), hanem a tágabb rokonság, az osztályos atyafiak beleegyezését is. Mivel az oklevélben egyáltalán nincs szó a nemzetségbeliekrõl és rokonokról (a határjárásban is csak mint szomszéd birtokos szerepel Márton ispán, illetõleg Jakab comes), és az iktatásnál sem volt semmi gond, kérdés, hogy szabad-e arra következtetnünk, hogy az egész jogügyletbe a közelebbi és tágabb rokonságnak semmilyen beleszólása nem volt? Ennek látszólag ellentmond, hogy a birtokokat iure hereditario tartotta a kezén az adományos. Ha volt is elõzetes egyezkedés a rokonokkal, esetleges kárpótlás a "lemondásért" cserébe, ezt valami miatt nem rögzítette a királyi oklevél. Úgy tûnik tehát, hogy az oklevél egyedül a királlyal szemben védi az új tulajdonost.
          Az oklevél jogi hátterét csak úgy érthetjük meg, ha figyelembe vesszük a királyi hatalom, illetõleg a világi birtokos társadalom körében párhuzamosan, egymás mellett élõ öröklési jogszokást, amely világi birtokosok fiági kihalása esetére vonatkozott. A királyi hatalom igyekezett korlátozni az öröklésre jogosultak körét a mielõbbi háramlás érdekében, a "világi birtokosok körében ellenben az a jogszokás élt, amely minden egyszeri törvényes öröklésen átesett birtokot - így a királyi adományból származókat is - örökölt birtoknak tartott, amelyre nézve megnyíltnak tekintette az örökös nélkül meghalt személy oldalági rokonságának egyéb birtokfajták esetében szokásos öröklési jogát."⁶⁶ Esetünkben is igazolható ennek a felfogásnak a helyessége. A királyi engedélybõl arra következtethetünk, hogy az adomány tárgyai valaha éppen nem a nemzetségi jog kötelme alá, hanem a királyi jog alá tartoztak. Ezért kellett az adományozónak a királlyal szemben védeni a megadományozott egyházat a békés birtoklásban. A iure hereditario jogcímet nem szabad nemzetségi birtoklás jogaként értelmezni, hanem csak apai örökségként. Mike nádor nem a rokonságával közösen bírt földön alapította monostorát, hanem egy olyan, feltehetõen adománybirtokon, amelyet az ági rokonsággal való osztály után kapott õ maga, vagy valamelyik õse még a 12. században. A nemzetség névadó birtoka mellett nyilván tudatosan egészítette ki uradalmát a birtokszerzõ ezzel a jelentékeny, Pornó köré szervezõdött földterülettel. Az "uradalom" István szerzetbe lépése, és ezzel megszakadása után királyi értelmezés szerint az uralkodóra szállt volna vissza, a rokonság felfogása szerint viszont õk is igényelhették. A megoldást az jelentette, hogy az örökhagyó birtokairól királyi engedéllyel végrendelkezik, ugyanakkor valamilyen módon gondoskodnia kellett a rokonság "kielégítésérõl" is, hogy a késõbbiekben ne pereskedhessenek. A rokonsággal való egyezkedésrõl vannak adataink, így a király szempontjából teljesen logikus lépés, hogy a kancellária az oklevélben nem szerepelteti a rokonság beleegyezését. Ez esetben ugyanis hallgatólagosan elismerte volna a rokonság öröklési igényének jogosságát. A rokonság tehát de iure nem mondott le a birtokokról, mert a királyi hatalom felfogása szerint nem volt hozzá köze, ezért nincs szó az esetleges hozzájárulásukról a király oklevelében. Adataink azonban arra mutatnak, hogy István szerzetbe lépését valójában megelõzte a rokonokkal apja birtokai feletti való osztozkodás.
          Jován fiaival való megegyezésrõl nem maradt oklevél. II. András iménti beleegyezõ oklevele feltételezi azt, hogy korábban Mike és Csépán vagyona felett osztályt tettek, nem lehetetlen, hogy többek között az oklevél határjárásában Márton és Jakab comesek prédiumaiként szereplõ szomszédos falvakat kapták meg. A tágabb rokoni körrel való megegyezés bizonyítéka egy ugyanebben az évben (1221) kelt nádori oklevél, amely szerint a Jákiak (értsd: Jákfaiak, a nemzetség Rába bal parti ágának tagjai) rokonaikkal (cum suis cognatis), Jován fiaival: Márton és Jakab comesekkel megegyeztek. Hosszú ideig pereskedtek ugyanis örökölt birtokaik felett (super divisionem terrarum ipsorum hereditariarum). Végül megegyeztek, miszerint Márton és Jakab comesek Kõröselõ nevû földjüket örökre átengedik a kilenc megnevezett Jákfainak.⁶⁷ A fõágak közötti osztály ezzel vált területileg is teljessé, mert Márton ispánéknak ezzel megszûnt Jákfa környéki birtoklásuk. A Csépán néhai bán birtokain való osztozkodás ezzel nem zárult le, a következõ generáció tagjai ismét napirendre tûzték a kérdést. A Jákmonostori fõágnak még 1259-ben is újabb birtokot kellett átadni a Rába bal parti fõág tagjainak, ezután le is szögezték, hogy "a Csépán néhai bán birtokain való osztozkodás miatt többé már nem követelhetnek semmit" tõlük.⁶⁸ István tehát Csépán bán nem minden vagyonát adta a cisztereknek, azokból a rokonság is részesedett. Elsõsorban unokaöccsei, másodsorban minden valószínûség szerint a Rába jobb parti fõág tagjai és végül sokkal csekélyebb mértékben a Rába bal partiak, akik láthatóan nem is voltak elégedettek az örökséggel. Úgy tûnik, István és unokatestvérei az örökségbõl való juttatás helyett királyi adományt eszközöltek ki a "Jákiaknak", méghozzá azok Jákfa birtokuk közvetlen szomszédságában. Mert nem lehet véletlen egybeesés, hogy ugyancsak 1221-ben kapja két személy kivételével ugyanaz a rokonsági csoport ("Ják nemzetségbeli serviens híveink"), amelyiknek Márton comesék éppen ekkor engedték át Köröselõt, II. András királytól "a vasvári vár alól kivett Uraj nevû nyolcekényi földet, amely ugyanezek örökölt földjei között van". Az adomány indokaként a király azt hozza fel, hogy rokonságukból (de cognatis suis) bizonyos Belse nevût küldtek vele a tengerentúlra, amikor pedig visszajött, saját atyafiságukból (ex fratribus suis) Gergelyt és Pósát küldték elé Tornou-ba.⁶⁹ A kollektív adománynak nyilvánvalóan nem csak a nem túlságosan kiemelkedõ szolgálat volt a kiváltó oka, hanem sokkal inkább Csépán fia István inkorporációs kérelmével együttjáró örökségi kérdések rendezése. Az adományt feltehetõen Csépán fia István és Márton comes eszközölte ki a királytól, aki testvérével maga is lemondott Jákfa melletti birtokáról, hogy ezzel és Uraj megszerzésével a Rába bal partiaknak is kisebb uradalom jusson osztályrészül.
          A rokonság tehát a háttérben lezajlott egyezkedés értelmében végül is hozzájárulhatott a végrendelkezéshez, de ezt az 1221-es királyi oklevél saját jogainak sérelme nélkül nem rögzíthette ebben az oklevélben. A pornói oklevelet tehát úgy kell értelmeznünk, hogy a király lemondott háramlási jogáról István adományakor a szentgotthárdi monostor érdekében. A király számára ez végeredményben nem bizonyult rossz üzletnek, mert a szentgotthárdi monostor királyi apátság volt, tehát õ maga volt a kegyura. A cisztereknek adományozott patronátus és birtokok késõbbi sorsa azt támasztja alá, hogy a birtokok vonatkozásában a királyi hatalom gyõzött a rokonsági jogok felett, míg a kegyuraság ügyében a jelek szerint engedni volt kénytelen.
          Amennyire a töredékes adatokból nyomon követhetõ, az 1221 elõtt a Pinkán ma is meglévõ pornói "szigethez" tartozó négy falu - amelyeket Csépán fia István rendelkezése értelmében királyi engedéllyel a szentgotthárdi monostor megkapott - késõbb nem szerepel az apátság birtokai között. Monyorókerék, Hétfõhely, Perwolf és Kölked birtokokat a ciszterci repertórium⁷⁰ nem a szentgotthárdi monostor birtokainál, hanem a pornóinál sorolja föl, sõt, térképen is úgy ábrázolja, hogy a pornói leányegyház birtokait képezik, holott nem errõl van szó. Oklevelünk az egyik határjárásban mellékesen szól a pornói monostor egy birtokáról, Keresztesrõl,⁷¹ amely késõbb is ennek a tulajdona volt. A pornói monostor tehát saját birtokait megtartotta, így Pornó "falu" nagy részét is - kivéve a pornói szigetet, ahol Csépán bán és fia udvarháza állt -, és a hozzá tartozó négy falut közvetlenül Szentgotthárd kapta. A villá-k elhelyezkedése nyomon követhetõ: Monyorókerék a mai Eberau, késõbbi sorsa rögtön szóba kerül. Hétfõhely neve többet nem kerül elõ ebben a formában, de területe úgy tûnik azonosítható a késõbbi Felsõbeleddel (ma Oberbildein, Ausztria),⁷² amely 1297-tõl Monyorókerék tartozéka. Perwolf neve sem szerepel ezt követõen, a határjárása Keresztes, Füzes és Alsóbeled közé helyezi, nyilván a késõbbi mindkét Lövõ (Német- és Horvátlövõ), Pokol és Abdalóc területét foglalta magába. 1297-ben Heil néven (Höll = Pokol) Monyorókerék tartozékaként bukkan fel újra a forrásokban.⁷³ Kölked a mai Nagy- és Rádóckölked területén volt, de úgy tûnik, a ciszterek késõbb eladták a szomszédos Haraszti nemeseknek, akik 1279-ben már felosztják mint saját földjüket (suas possessiones).⁷⁴ Kezdetben egyértelmûen a "pornói sziget" számított uradalmi központnak, az oklevél szerint tartozékai voltak a felsorolt falvak földjeikkel együtt, így Monyorókerék is. 1221-et követõen hallgatnak a források Monyorókerékrõl, majd csak a század végén bukkan fel néhány adat róla. 1292-ben említik várnagyát (castellanus), tehát ekkorra biztosan létezett már a vár, bizonyosan az 1297-ben említett tartozékokkal együtt. Ekkor ugyanis a király Monyorókerék falut (possessio) tartozékaival együtt elcserélte Héder nb. Hernard fia Jakab mester bizonyos birtokaiért. Az oklevél szerint az uradalom úgy került adományozási joga alá, hogy (Ják nembeli) Kázmér fia Csépán örökös nélküli halála után az ország szokása szerint királyi kézre háramlott.⁷⁵ Monyorókerék tehát Kázmér fia Csépán révén újra Ják birtok lett, amit két lehetséges módon értelmezhetünk. Egyfelõl, a rokonság késõbb megtámadhatta István szerzetes végrendeletét, és jogigényt támaszthatott a ciszterekhez került birtokra. Ahogy a Sitkeiek a 14. század elején igyekeztek rátenni a kezüket a fõág egykori birtokaira, ezt megtehették a 13. század közepén is a fõág tagjai. Fontos információ, hogy a királyi engedélyt a ciszterek 1240-ben átíratták és megerõsíttették IV. Bélával, talán arra az eshetõségre, nehogy a rokonság joga erõsebbnek bizonyuljon a királyi beleegyezésnél. Ez esetben a ciszterek birtoklása csak István szerzetes életében érvényesült, halála után mind a patronátus, mind a birtokok visszakerültek a Jákok kezébe. Amennyiben így történt, ez csak IV. Béla halála után következhetett be. Másik, a jelek szerint valószínûbb lehetõség, hogy Kázmér fia Csépán Monyorókeréket maga kaphatta királyi adományul. Mivel az 1221-es királyi engedélyt IV. Béla 1240-ben megerõsítette, arra kell gondolnunk, hogy a királyi hatalom csak ezután tette rá kezét a várépítésre alkalmas, a német határ miatt pedig stratégiai helyzetû helységre. A Németújvárhoz hasonló fontosságú helyet a tatárjárás után talán már maga IV. Béla szemelte ki várépítésre, és mint a birtokos szentgotthárdi királyi monostor kegyura, könnyen rávehette a szentgotthárdi cisztereket egy birtokcserére. Az efféle jogügylet nem volt ismeretlen a királyi birtokpolitika eszköztárában, amint azt a stájer határon fekvõ Dobra példája is mutatja.⁷⁶ Az elcserélt Monyorókerék birtokot, esetleg az idõközben felépült királyi várat aztán feltehetõen V. István, vagy IV. László adta tovább Ják nembeli hívének. Ezt a feltételezést Kázmér fia Csépán már tárgyalt sikeres pályafutása indokolttá teszi. Az új típusú váruradalom létrejötte tehát ezekre az évekre esik. Érdemes egy pillantást vetnünk a vár elsõ, 1297-ben említett tartozékaira, hiszen az 1221-es oklevél határjárásaiban valamennyi szerepel, mint határpont: Mindszent (ma: Pinkamindszent) 1221-ben egyháza közelében a Pinkán átívelõ hídról hallunk, késõbb pedig (1457, 1539) a falu a pornói monostor birtoka volt. Szentpéter (ma: Szentpéterfa) elõször (1221) Monyorókerék határjárásában bukkan föl, de birtokosát az oklevél nem árulja el, Beled-ét (ma Unterbildein, Ausztria) viszont igen, amely a monostoralapító Nagy Márton villá-ja volt. Késõbb (1457) a pornói monostor birtokaként említik.⁷⁷ Heil-rõl (ma Höll, Ausztria, magyar nevén Pokolfalu) fentebb már szót ejtettünk, Tótfalu, mint villa Sclavorum szerepel 1221-ben birtokosának említése nélkül. Füzes (utóbb két falura szakadva Kirchfidisch = Egyházasfüzes és Kohfidisch = Gyepüfüzes, Ausztriában) hegyét említik 1221-ben Perwolf határában, a 15. század végén már nem Monyorókerék, hanem Vörösvár tartozéka. Az utóbbi lehetõséget tartom tehát valószínûbbnek, mert Monyorókerék még IV. László idején háramlott királyi kézre, és a rokonság a jelek szerint nem tartott rá igényt a fõág kihalása után.
          A szentgotthárdi ciszterek által bekebelezett pornói monostor kegyuraságára sikerrel pályázott a nemzetség egyik ága 1325-ben. Maga a pornói apát is azt vallotta, hogy a monostorát Ják nembeli Csépán bán építtette, és ezért Sitkei Kopaszt, atyafiait és rokonait a kegyúri jog jogosan megilleti, majd 1457-ben is együtt adományozza el a király a kegyuraságot az Ellerbachoknak.⁷⁸ A már ciszterci rendû Pornó kegyurasága tehát kikerült a szentgotthárdi anyaapátság kezébõl, holott II. András király 1221-es, az inkorporációt engedélyezõ oklevele egyértelmûen megmondja, hogy a patronátus Szentgotthárdé. Hogyan és miért kerülhetett vissza a királyi jóváhagyás ellenére a pornói kegyuraság a Ják nemzetséghez? Találunk-e hasonló példát más monostorok esetében?
          A zselicszentjakabi apátság potestas-át az alapító egyenes ági örökösök hiányában, halála után a királyra hagyta. A 13. század közepén azonban a monostort mégsem a király, hanem a Gyõr nemzetség kezén találjuk.⁷⁹ A jelenségre Kumorovitz nyomán Fügedi Erik is felfigyelt. Szerinte ugyanez állapítható meg a néhány fõpap által alapított monostorral kapcsolatban is.⁸⁰ "Nem világos számomra, hogyan jutott ilyen esetekben a nemzetség a patronátushoz, s ezzel gyakorlatilag a monostor birtokába. Két gondolatot vethetek itt fel: 1. ha ez történt, akkor talán ismert és érvényes volt a korai magyar társadalomban az a jogelv, amelyet ma jogászaink a római jog szavaival fejeznek ki: solo cedet aedificum, azaz az épület vagy bármely más létesítmény azé, akinek a földjén áll, bárki is építette; 2. az is lehetséges, hogy a püspök életében vagy halálában a monostort rokonaira hagyta. Bizonyítékunk egyikre sincs."⁸¹
          A "nemzetségi jog" figyelembe vételével közelebb jutunk az igazsághoz. Figyelemre méltó analógiával szolgál a pusztaszeri monostor esete, amelynek a birtokai felett 1329 és 1332 között pereskedés zajlott. A kegyuraságot birtokló Szeri Pósa és rokonai megosztották ezeket, amikor váratlanul feltûnt Tiszai Pál személyében egy rokon, aki Bór-Kalán nembeliségére hivatkozva részt kért a birtokokból. Mivel ezt igazolni is tudta, a monostor birtokainak harmadrésze fejében megkapta Szentest Szeri Pósától.⁸² Az adatokból arra következtethetünk, hogy a patronatus megszerzéséért folytatott küzdelemnek nem az õsi birtok volt a jogalapja, hanem az alapítóval való rokoni kapcsolat. A jáki atyafiság élén Sitkei Kopasz nem birtokjogi alapon igényelte a két patronátust, nem azt akarta bizonyítani, hogy Pornó és Ják õsi birtok volt, és ezért illeti meg õket a kegyuraság, hanem mert rokonai az alapítóknak. Ennélfogva a monostorok patronátusa akkor is megilleti õket, ha mondjuk az nem nemzetségi birtokon épült. A rokonság egykori monostorát, az azonos nemzetségbõl való származás jogán besorozták a nemzetségi öröklési rendbe. A Rába jobb parti Sitkeiek, akiknek a 20-as évektõl felfelé ívelt a karrierje,⁸³ ügyes fogással vissza-, vagy megszerezték a nézetük szerint õket jogosan megilletõ kegyuraságot. A jelek szerint a pornói és jáki apátok és talán a szentgotthárdi is ugyanígy gondolkodott, ugyanis egyikük sem tiltakozott a Sitkeiek kegyúri igénye ellen, hanem még támogatták is azt.⁸⁴
          Pornóval ellentétben a jáki apátságot Márton ispán nem kizárólag saját, hanem a nemzetség közös, már a 12. században is központi jellegû birtokán alapította.⁸⁵ Mivel Csépán fia István a pornói inkorporációt 1219-ben kezdeményezte, és az ügy 1233-ig húzódott el, és a jáki monostort is ez idõ tájt, 1221-ben, illetõleg 1223-ban említik elõször,⁸⁶ jogos a feltevés, hogy az alapítást 1220 elõttre tegyük. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban a már említett 1325-ös vizsgálati levél hátlapjára írt, ma már ellenõrizhetetlen forrásból származó, valószínûleg 1651-bõl való feljegyzés: 1651-1214 = 437. Nagy Imre, az oklevél kiadója ebbõl arra következtetett, hogy a monostort 1214-ben alapították. Ják alapítása mindenképpen kapcsolatban lehetett Pornó sorsával. István ciszterekhez történõ belépési, vagy Márton önálló monostoralapítási szándéka elõzte-e meg a másikat, nem tudni. Márton ispánnak a nagyapja által alapított pornói monostorhoz mindenképpen joga volt. Unokatestvére elhatározásához tehát mindenképpen bele kellett egyeznie. Ezt követõen állapodhattak meg Csépán birtokainak sorsáról. Könnyen lehet, hogy az inkorporációt megelõzõ egyezkedésnek tárgya volt a pornói bencés szerzetesek személye is, ugyanis Pornó ciszterré válásával vagy ciszterré lettek maguk is, vagy más monostorban kellett tovább élniük. Az újonnan alapított bencés monostorok benépesítése is egy-egy nagyobb apátságból történhetett, mint a centralizált rendeknél. Talán a földrajzi helyzet (szomszédos monostor) vagy az alapító, vagy az illetékes megyéspüspök személyes kapcsolatai határozták meg az új monostorok személyi állományát.⁸⁷ Esetünkben valószínû, hogy Pornóról csak 10 km-t kellett menniük az új monostorba a bencés szerzeteseknek.
          Az alapítás legfõbb indoka itt is, mint más hasonló esetekben elsõsorban vallási indíttatású volt. A kiválasztott védõszent oltalmában a templom temetkezõ helyéül szolgált az alapító és családja számára, akiknek lelki üdvösségéért az ott élõ szerzetesek naponta misét mondtak és imádkoztak.⁸⁸ Ják esetében ezt igazolja a templom déli toronyalja nyugati falfelületét borító egyik freskó, amely minden bizonnyal az alapító halálát és temetését örökíti meg.⁸⁹
          Nem szabad azonban átsiklanunk afelett, hogy a déli toronyalja, a kegyúri karzat, de a templom egész szimbolikája az átlagosnál erõsebb nemzetségi reprezentációról árulkodik. A monostoralapítás ugyanis társadalmi rangot is kifejezett: a méltóságviselõvel szemben támasztott társadalmi elvárás volt, hogy az illetõ egyházalapító is legyen. Aki esélyes volt méltóságok elnyerésére, vagyis a királyi udvar elõkelõ nemzetségbõl való tagjainak, valamelyik birtokközpontjukon kívánatos volt monostort építeni, amellyel a család tekintélyét növelni tudták. Ez egyben a király felé jelzés is volt, hogy az építtetõ igényt tart az arisztokrata életformára, és ezt tisztségek adományozásakor vegye figyelembe. Zsoldos Attila hívta fel a figyelmet a Pok nemzetséggel kapcsolatban arra, hogy a már meglevõ poki monostoruk mellé Mórichidán újabb premontrei monostort alapítottak, és ezzel bizonyították a királyi serviensi nemzetségbõl a nemesi nemzetségek sorába való tartozásukat, mintegy "biztosítva" társadalmi felemelkedésüket. Pok Móric tettének "egyúttal az is célja lehetett, hogy bárói státusra emelkedett önmagát és övéit elhatárolja a nemzetség többi, I. Móricot a társadalmi felemelkedés útján követni nem képes ágától. A genus másik két ága ugyanis megmaradt a jelentéktelen megyei birtokosok sorában..."⁹⁰ A fenti megállapítás szinte teljes mértékben alkalmazható a Jákok esetében is. Nagy Márton egy hasonló monostort szeretett volna, mint rokonának, Csépán bánnak volt. Megtehette volna, hogy felkéri a királytól adományként Pornót, mint a Gyõr nembeliek egyik ága a másik által már "megkezdett" Lébényt. Hogy nem ez történt, azt István szerzetes inkorporációs terve mellett minden bizonnyal befolyásolta nemcsak nagyapjának és nagybátyjának egyházépítésben való követése, hanem a nemzetség szegényebb ágaitól való elhatárolódás szándéka is. Ják szinte példa nélküli és érthetetlen mûvészeti sajátosságait talán azért nem tudjuk megfejteni, mert nem ismerjük az elpusztult Pornót. Az ugyancsak nagyon reprezentatív pornói monostor állhatott példaképként a jáki építtetõk elõtt: legalább olyan legyen az új apátság, de ha lehet még annál is szebb. A két monostor építése a családon, illetõleg a nemzetségen belüli verseny eredménye volt. Ebbõl következik, hogy a monostoralapításoknál az irodalomban gyakran emlegetett reprezentációs szokás és a vallási igény egymás mellett, egymást erõsítve valósult meg, és nem lehet egyiket a másikkal szemben kizárólagossá tenni. Esetünkben figyelemre méltó, hogy a nemzetség egy tagja szerzetbe vonult, és a jelek szerint Márton comes pedig kifejezetten Szent Györgynek építette monostorát. Így a 13. századi fõúri vallásosság sajátos megnyilvánulásaként is értékelnünk kell tetteiket. Márton ispán üdvösségét határozottan világi módon próbálta biztosítani, szemben István szerzetesi életeszményével.
          Magyarországon a pornóihoz hasonló inkorporáció nem volt divatos jelenség. A szerzetbe lépett ifjú lépése következményeként nem folytatódott a család, szabad elhatározásból következett be a kihalás, amitõl a középkori arisztokrata családok a leginkább féltek. Ekkoriban az egyéni döntéseket háttérbe szorították a kisebb-nagyobb közösségi érdekek. Nem mindenki merte megtenni, hogy családi, országos érdekekkel szemben szuverén módon döntsön szerzetbe vonulásáról.⁹¹ Az is furcsa, hogy Csépán fia István nem családi monostorába, sem rendjének más, a pornóinál elõkelõbb monostorába megy, hanem egy másik rendûbe, a szentgotthárdi ciszterekhez. Közismert, hogy a nyugat-európai nemesek saját monostorainak az ottani örökösödési rend (primogenitura) miatt fontos "családi" funkciója is volt. Az öröklésbõl kimaradt fiúk, ill. a férjhez nem ment lányok számára viszonylag arisztokratikus életmódot biztosítottak, és a kiemelkedésre is lehetõséget teremtettek.⁹² Fügedi Erik megfigyelte, hogy a magyarországi monostorok nem játszottak ilyen társadalmi szerepet, az egyetlen példa a mislyei prépostság esete sem egyértelmû. A magyar arisztokrata fiúk inkább a világi papságot választották, ahol általában elõbb-utóbb püspökségre jutottak.⁹³ Ezért furcsa eddigi genealógiai adataink ismeretében a Ják nemzetségbõl eredõ egyik család utolsó tagjának elhatározása, aki serdülõkorában szerzetesi életre szánta magát. Mi állhatott döntése hátterében? Az ifjú István elhatározása mögött fölösleges egyéb okokat keresni, mint amit mindkét, az eredeti, és az átíró oklevél szövege is hangsúlyoz, a hivatást. II. András szerint István, aki életkorát tekintve ugyan serdülõ volt, lélekben azonban már felnõtt, az evilági múlandó értékekrõl és haszontalan pompáról lemondva az örök értékek szolgálatába szegõdve lett szerzetes. IV. Béla oklevele szerint pedig "nemcsak elõttünk nyilvánvaló, hanem országunkban is köztudomású, hogy néhai Csépán bán fia, István az égi haza minden szeretetétõl rabul ejtve a serdülõkor éveiben alázatosan Krisztus keresztjéhez fordult, és amikor az Úr méltónak találta, a ciszterci rend Szent Gotthárd monostorába költözött." István, ha csak az apai örökségre alapozva él tovább, és nem gyarapítja birtokállományát, akkor is jelentõs vagyon felett rendelkezhetett volna. A vagyonnal és hatalommal járó világi életformát bátran ott merte hagyni a ciszterci életeszmény megvalósítása érdekében. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy István monostorának az az Antiochiai Szent Margit volt a védõszentje, aki ágyassági "lehetõséget" visszautasítva lett Istennek szentelt szüzességgel vértanú.⁹⁴ A ciszterré lett Pornót Márton ispán világiként, a lovagok szentjének védõszárnyai alatt, kifejezetten bencés alapításként akarta túlszárnyalni.
          A monostoralapító fõurak általában a legfontosabb országos méltóságokat viselték (Ják nb. Mike nádor, Gyõr nb. Pat és Csépán nádorok, Türje nb. Dénes bán, késõbb nádor, Pok nb. Móric tárnokmester stb.), de Mártonnak csak vasvári (és zalai?) ispánságáról tudunk, mindig "csak" comesnek címezték. Márton eddigi adataink szerint ismert hivatalviselése és politikai pályafutása nincs arányban a jáki templom reprezentációs igényességével.
          A méltóságviseléssel összefüggõ anyagi fedezet sem elhanyagolható szempont, ez a jelek szerint rendelkezésére állt az alapítónak. Minden ilyen jellegû építkezéshez, de Mártonnak az átlag fölé emelkedõ igényû építési vállalkozásához különösen sok pénzre volt szüksége. Átlagesetben ezt a bárói méltóságok biztosították. Márton tisztségviselésével kapcsolatos adatok bõvítése számunkra az ispáni jövedelmei miatt is fontosak, mert ezeket bizonyosan felhasználta a jáki építkezés költségeinek fedezésére. Sõt, úgy is fogalmazhatunk, hogy elsõsorban azoknak volt lehetõsége igényes mûvészeti értékekkel rendelkezõ monostorok alapítására, építésére, akik részesedtek a királyság hivatali jövedelmeibõl, amely rendszerint készpénzt jelentett. Márton ispán tisztségbõl származó jövedelemhez, minimális hivatalviseléssel számolva, mintegy tízévenként jutott hozzá egy-egy évre (1215, 1224, 1236, 1240). A vasi ispánság a II. András korára felállított megyerangsor alapján az öt legfontosabb és leggazdagabb jövedelmû megye - Bodrog, Pozsony, Sopron, Bihar és Bács - utáni második legfontosabb, mintegy tíz megyét magába foglaló csoportba tartozott Mosonnal és Zalával együtt. Alig van némi támpontunk arra nézve, hogy mekkora összeget jelentett akár az elsõ öt, akár a második tíz ispánság egy évi jövedelmének egyharmada (a kétharmad ugyanis a királyt illette meg), azt mégis megkockáztathatjuk, hogy a vasi ispáni tisztség viselõje évi több száz, akár ötszáz márkát is elérõ fizetséget kaphatott.⁹⁵ Ez nem volt jelentéktelen összeg, az építkezés költségeinek egy részét bizonyosan fedezte, mégis a saját, illetõleg a monostornak juttatott birtokok jövedelmeit is számításba kell vennünk. Meglepõ, hogy Márton ispán jelentõs birtokaiból monostorát nem javadalmazta túlságosan jól. Gyorsan számbavehetjük a birtokokat.
          II. András 1221-es pornói oklevelében a határjárásban szerepel a Szent György monostor prediuma, amelynek egykor Rádóc volt a neve (inde vadit usque Hollous et reflectitur prope predium ecclesie Sancti Georgii quondam Radiz nominatum...). Ez a predium a Jáktól délre fekvõ mai Pusztarádóc helyén, vagy mellett lehetett. Mivel a határjárás a prediumot megkülönbözteti Rádóc falutól, amely a késõbbi adatok szerint nemesi tulajdonban volt,⁹⁶ arra következtethetünk, hogy a monostornak Rádóc mellett volt egy talán néhány szolgacsaládot felölelõ gazdasági "üzeme", ami a késõbbiekben felbomlott. A monostor eme prediumáról ezt követõen hallgatnak a források.
          A monostor egy másik birtokát már a 14. századból való adat említi. 1321-ben Jakab apát elcseréli a monostor 20 márkára becsült Kápolnafölde⁹⁷ birtokát - ahol egy Szent Egyed tiszteletére épült kápolna van - Bögöti Kázmér fiainak, Vardának és Csépánnak Monyorókerék területén lévõ 13 márkára becsült szõlõjéért, egy, a Pinka folyón levõ, a monostor birtokán épült két márkáért helyreállított kétkerekû malomért és egy hat ökörrel és minden más szükséges dolgokkal felszerelt ekéért.⁹⁸ A cserét valószínûleg a Bögötiek kezdeményezhették, akik ekkoriban foghattak kisebb birtokcserélõ és zálogosító akcióikba.⁹⁹ Kápolnafölde hamarosan beleolvadt a szomszédos Bögötbe.¹⁰⁰ A 15. században már prediumként említik.¹⁰¹ Az 1321-es oklevélben említett csereingatlanokat is meg tudjuk határozni újkori források segítségével. A monyorókeréki szõlõ alighanem az 1669-ben említett Strem birtokon levõ szõlõvel azonosítható,¹⁰² míg a monostor saját birtokán a késõbbiekben Magyarkeresztesen említenek malmot.¹⁰³ Ez utóbbi falu tehát minden bizonnyal kezdettõl fogva apátsági birtok volt, míg másik része (Németkeresztes) a pornói monostor tulajdonában volt.
          Érdekes, hogy a monostor csak egyetlen falut birtokolt osztatlanul, az 1221-ben felsorolt birtokoktól délre, Mindszent szomszédságában fekvõ Lovászadot (ma Luising, Ausztriában). Feltehetõen az alapítástól kezdve az apátságé volt, bár csak 1418-ban értesülünk errõl elõször. Ekkor Ellerbach Burkhard és János Karácsonyfalva és Tumesfölde birtokaik határait járatták meg, amikor is csak egyetlen szomszéd nem jelent meg és megbízottat sem küldött: a jáki apát a monostor Lovászad birtoka felõl.¹⁰⁴ Amikor pedig 1457-ben V. László Ellerbach Bertoldnak adta a pornói és jáki apátságok kegyuraságait, és egyben elengedte az apátságok birtokairól származó kamarahasznát, Jáknak egyedül Lovászad faluját említi (magán Jákon kívül). Ettõl kezdve de facto a monyorókeréki uradalom része lett.¹⁰⁵ Nevébõl ítélve eredetileg talán szolgálónépi falu lehetett,¹⁰⁶ és fölöttébb valószínû, hogy a 13. század elején Csépán bán vagyonához tartozott. Könnyen lehet, hogy épp az 1221-et megelõzõ egyezkedés eredményeképpen került Márton ispán kezére, aki ezzel dotálta ekkor alapított jáki monostorát.
          A végére hagytuk Vas megye egyik legnagyobb határával rendelkezõ települését, magát Ják falut, ahol a monostor felépült. Ják a nemzetség õsi birtoka lehetett, mert jóformán az egész legtágabban értelmezett atyafiságnak volt része benne. Szinte folyamatos pereskedés tárgya. A Sorok pataktól északra esõ rész volt a nemzetségi birtokrész a jáki nemesek birtokában, míg a déli területen helyezkedtek el a monostor portio-i. Az apátság jáki birtokáról szóló legkorábbi adat szerint 1332-ben a vasvári káptalan elõtt Ják nb. nemesek megállapodtak, hogy a jáki apát ellen Ják birtokügyében viselt keresetüket közös költségbõl fedezik.¹⁰⁷ A jáki javak nagyobb része szántóföldbõl állt, 1710-es adat szerint összesen mintegy 200 holdnyi volt.¹⁰⁸
          Szóba került már, hogy Márton ispán fiai közül csak Zlaudus futott be karriert, õ is az egyházi pályán, amelyet még II. András idején kezdett meg. Testvérei, II. Márton és ennek fiai (János, III. Márton és Mike), valamint Kázmér a politikai életben nem vett részt, IV. Béla király nem adott nekik tisztségeket. A monostor nem túlságosan jelentõs birtokállománya, az alapító-építtetõnek a legjövedelmezõbb bárói hivataloktól való távolmaradása megmagyarázza az építkezés hosszú ideig, mintegy negyven évig történõ elhúzódását (1210-es évektõl 1256) is. Azt, hogy mennyiben számíthattak az építkezésnél az 1226-tól bizonyosan jelentõs egyházi méltóságokat viselõ Zlaudus nem elhanyagolható nagyságú jövedelmeire, nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy a birtokállomány mellé, talán a nem kimondottan bõkezû javadalmazást kiegészítendõ, a monostor megkapta a jákfai Szent Mihály egyház magisztrátus jogát, amely a tizedbõl és az oblációkból való részesedést jelentett. Errõl csak egy 1249-es oklevélbõl szerzünk tudomást, de minden valószínûség szerint az 1243-tól a veszprémi püspöki székben ülõ Zlaudus befolyására engedte át a gyõri megyéspüspök a jákfai magisztrális jogot a jáki bencéseknek.¹⁰⁹
          A mûvészettörténeti kutatás elfogadott megállapítása szerint a jáki templom építkezése kevéssel a befejezés elõtt félbeszakadt, amelynek legszembetûnõbb jele, hogy a fõhajó és déli mellékhajó beboltozása elmaradt, a templomot végül sík famennyezettel fedték be.¹¹⁰ Ennek oka minden bizonnyal Márton ispán 1250 körüli halála volt. Fiaira hárult ugyanis a jáki monostortemplom építésének befejezése, amelyhez méltóságok hiányában csak saját birtokaik, illetõleg Zlaudus püspöki jövedelmére támaszkodhattak. Az alapító fiait talán már nem érintette a Pornóval való versengés, az építkezést sebtében befejezték, és a templomot 1256-ban felszentelték. Nem véletlen, hogy ezután robbant ki Márton fiai között a konfliktus, amely a jelek szerint anyagi természetû nézeteltérésen alapult. Bizonyára nem tévedünk nagyot, ha azt sejtjük, hogy a testvérek túlságosan is támaszkodtak volna az amúgy erélyes és építkezéseiben is vállalkozó szellemû¹¹¹ püspök jövedelmére, aki az általa épített Tátika várat¹¹² végül is (1257) a püspökségre hagyta. Testvéreinek és unokaöccseinek bizonyára nem tetszett, hogy a püspök hatalmas vagyonából "önálló" templom, saját vár(ak) építését is támogatta a jáki monostortemplom befejezése mellett. Zlaudus testvérei a kor viszonyaihoz igazodva már sokkal inkább várurak akartak lenni, mintsem monostorépítõk.
          Az elmondottak alapján végezetül megállapíthatjuk, hogy a Ják nemzetség - a 12. századi jáki kúria, a jelentõs, több megyére, sõt az ország Vas megyétõl távolabbi részeire is kiterjedõ birtokállománya, a tagjai által a 12-13. század fordulója táján viselt magas királyi méltóságok, mûvészeti értékeikben az átlag fölé emelkedõ, maguk alapította egyházaik alapján - a 12. században a legelõkelõbb, nobilis nemzetségek közé tartozott.¹¹³ Mike nádor utódainak minden esélye megvolt arra, hogy várak építésével, idõvel, ha nem is a tartományurak, de a nagybirtokos arisztokrácia politikailag aktív tagjai között maradjanak. Erõfeszítéseik ellenére a Jákok fõága a 13. században a vagyonszerzési és hatalmi harcban a vesztesek között foglalt helyet, és ennek több oka volt, amelyek egymást kiegészítve hatottak. Az elsõ és legfontosabb, hogy 13. század eleji politikai befolyásukat elvesztették, mert a királyi kegy nem tette lehetõvé a család több tagjának bárói méltóságok huzamosabb ideig való betöltését és a jövedelmekbõl várak építését. Ehelyett IV. Béla birtokvisszavételi politikáját kellett elszenvedniük (Szentmihály). Kázmér fia Csépán élete, amely csak IV. Béla halála után bontakozhatott ki, a fõág hattyúdala volt. A lemaradás okaként kell számon tartanunk az egyházat is, mert végsõ soron ez is közrejátszott a család hanyatlásában. A fõág egyik, testvér nélküli tagja szerzetes lett, egy másik pedig anyagi erejét meghaladó templomépítkezésbe kezdett. Aztán még egy papi pálya, amely ugyan püspökséggel ér véget, de ebbõl a családnak politikai befolyást illetõen semmi haszna. Nem szabad szem elõl tévesztenünk továbbá azt a körülményt sem, hogy a Kõszegiek Vasból kiépülõ tartományúri hatalma túl erõs volt ahhoz, hogy ehhez hasonló létrejöhessen a környéken. A Kõszegiek sikertörténete mellett a Jákok kudarca arra nyújt példát, milyen volt a 13. században egy, a hatalmi harcban alulmaradt család sorsa, amelyet ráadásul még a biológiai kihalás is sújtott: kritikus idõszakokban nem volt kellõ számú utód a család vagyonának örökítéséhez. Öreg Márton ispánnak mind a négy unokája fiúörökös nélkül szállt sírba, és Jakab ágának sem volt folytatása.
          A család történetét jól illusztrálja a kezükön lévõ várak, illetve várépítésre alkalmas helyek késõbbi sorsa. A 13. század elején kezükön levõ birtokaikon késõbb más feltörekvõk építenek várakat, alakítanak uradalmakat - Szentgyörgyön (Pozsony m.) a Hontpázmányok egyik ága, Nevnán (Valkó m.) a Péc nembeliek -, de az általuk épített vagy bírt három várat is elvesztették. Monyorókerék magszakadás miatt a királyra szállt, majd a 14. században az Ellerbachok építik újjá a várat. Az Incéd melletti Szentmihály villa tartozékaként említett várat IV. Béla elvette, majd IV. László visszaadta. Ez is királyi kézre háramolhatott, még kétszer említik, a 14. században talán elpusztulhatott.¹¹⁴ Jákmonostor mellett Vas megye legnagyobb faluhatárával rendelkezõ Rohonc is korai Ják birtok lehetett. A várat is õk építhették, amelyet - Csépán itt keltezett datálatlan végrendelete mellett - 1288-ban említenek elõször egy határjárásban. Szintén nem említik birtokosát 1291-ben, csak azt, hogy a király egyik híve derekasan küzdött itt a németek ellen a legutóbbi háborúban. Csépán halálával, úgy tûnik, a Rába bal parti Ebed-fiakra kellett volna, hogy szálljon, de a Kõszegiek hamarosan elfoglalták (1319-ben Kakas Miklós itt keltez), akiknek végül a Jákok egyik csoportjával sikerült megegyezniük, így törvényesen is urai lettek a várnak. 1329-ben ugyanis a vasvári káptalan elõtt néhai Kõszegi Miklós nádor fia: Kakas Miklós Uraj és a két Nick Rába melletti öröklött birtokát (tres possessiones suas hereditarias) Rohonc váráért és faluért cserébe átengedte bizonyos Ják nembéli nemeseknek. A Jákok ezzel a cserével lényegében saját birtokaikat kapták meg saját birtokaikért cserébe, ezáltal a Kõszegiek több évtizedes jogtalan birtokszerzését voltak kénytelenek elismerni. Az üzlet ugyanis számukra nem volt éppen méltányos. Uraj, mint láttuk, II. András adománya volt, és Ják nembeli Ebed fiainak földjére Kõszegi Miklós jogtalanul Újfalu nevû falut telepített. Nicket pedig IV. Bélától kapták bírói ítélettel, mint Miskolc nembeli Panyittól elvett birtokot. Utóbbi egyik Laknick nevû (mai Répcelak) részét Kõszegi Henrik fiai még 1284 elõtt elfoglalták, és az 1329-es csere után is náluk maradt. Végül királyi kézre háramlott, amint egy 1358-as oklevélbõl megtudjuk.¹¹⁵ Végül a Tátikával kapcsolatos eseményeket is úgy értelmezhetjük, mint Márton ispán utódainak kétségbeesett kapkodását a vár birtoklása után, hiszen a 13. századi versenyfutásban már ez volt az értékmérõ és nem a monostor. A nemzetség fõágának egykori pompáját azonban ma is hirdeti a jáki dombon álló páratlan mûvészeti értékû monostortemplom.¹¹⁶
 
 
 
 
 
 

FÜGGELÉK

1221

II. András király hozzájárulását adja ahhoz, hogy Csépán bán fia, István a szentgotthárdi ciszterci monostorra hagyhassa örökölt pornói kegyuraságát és uradalmát.

Transcr.:
1. IV. Béla király 1240. február 7. Pannonhalmi Bencés Fõapátsági Levéltár (Erdõdy család vépi lt. fasc. 5. n. 184.) - DF 261764. (Egykori õrzési helye és jelzete: Vas megyei lt. Középkori oklevelek 246.)
2. IV. Béla király 1240. február 7. >> 1774. december 20. (hiteles átírás), DL 72224. (Erdõdy család vöröskõi levéltára)
Ed: HO. VI. 12-15; Urk. Burg. I. 117. sz. (2.-ról)
Reg.: Fejér III/1. 329; Szabó Károly Árpádkori regesztái a vörösvári levéltárból. Századok 4 (1870) 605; Reg. Arp. 364. sz.